Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 10. szám - Móser Zoltán: Egybeköttetett tekintetek
34 Móser Zoltán Egybeköttetett tekintetek (részletek) 2024. február 16. Életanyag1 „Nincsen párja a rezi köszörűkőnek. Virradatkor, szinte vakvilágnál elkezded hajtani, gyerek, markod jól szorítja a fatengely fából való hajtókarját – és pörgeted a nagy kőkarikát. Már tegnap tudtad, hogy vasárnap hajnalban mi dolgod lesz, tehát már este megkented kocsikenőccsel a fatengelyt meg a fatengely száraz faagyát. Hajtja a gyerek, mint egy eszeveszett, mintha csak ezért született volna a világra. Minden kis nyiladék beszívta éjjel a kenőcsöt – a kocsikenőcsöt –, nem sír, nem nyöszörög a fa. Olykor-olykor vágódik föl valami víz a kis vályúból, melyben a rezi köszörűkő forog. Az egész szerkezet négy mohás falábon áll. Olyan szétvetett lábakon, mint egy öreg ökör, mikor megáll a dűlőúton.” Így kezdődik Szabó István a Hajnalok hajnala című novellája, amelyből azt is megtudni, hogy miért nincs párja a rezi köszörűkőnek. Azért, mert egyszer ezt mondta egy rezi ember. Pontos és rövid válasz. Mivel nekünk is volt ilyen szerkezetünk, és szerettem hajtani, látom is magamat, éppúgy, ahogy Szabó István ezt elbeszélte. Rezi Cserszegtomaj szomszédságában van. Egyszer felírtam magamnak, hogy a Cserszegtomajban született író Szabó Istvánról okvetlen meg kell emlékeznem. Őt alig ismeri valaki, s hogy én „találkoztam” vele, azt Ágh Istvánnak köszönhetem. Épp a Rezi várba igyekeztem fotózni a készülő könyvéhez 1978-ban, amikor arra kért a költő, hogy álljunk meg a tomaji temetőben, mert meg szeretné nézni Szabó István friss sírját. Fájó találkozó volt, láttam Pista arcán, hogy egy pillanatig megcsapta őt is a halál szele. Tőle tudom, hogy ahhoz a nemzedékhez – nem korosztályához – tartozott Szabó István is, akik ún. „népi kollégisták” voltak. A könyvét szerkesztő Győri János írta róla az alábbi rövid jellemzést: „A falu életforma-váltásának, az átalakulás mély rétegeket megmozgató konfliktusainak aligha volt nála érzékenyebb-fogékonyabb tanúja és szavahihetőbb megörökítője a magyar prózában. Átélte, megszenvedte és törvényszerűnek tartotta a változásokat. Közvetlen közelről látta a büszke elzárkózást, a szorongó tanácstalanságot és a reményteljes elszánást. ▼ 1 Szabó István, Iskola a magasban (Budapest: Szépirodalmi, 1977)
