Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 10. szám - Markó Béla: Erdélyi válaszutak (Csiki Lászlóra emlékezve)
24 Markó Béla Erdélyi válaszutak Csiki Lászlóra emlékezve Nemcsak a történetírók, hanem az irodalomtörténészek sem szeretnek arról fantáziálni, hogy mi lett volna, ha más irányba kanyarodik egy adott pillanatban a történelem vagy az irodalom. Tettetett viszolygás ez nyilván, hiszen aki krónikaírásra vállalkozik, mindenképpen felnyitja a múltat, és netán át is rendez benne ezt-azt. Meg aztán minden bizonnyal ez az utókor dolga, alternatívákat keresni és egyúttal magyarázatot lelni a saját dilemmáinkra az előttünk járók döntéseiben. Vagy értékrendjében. Felszabadító érzés újra meg újra rájönni, hogy sem a történelemben, sem az irodalomban, sem a művészetben, de még a tudományban sincsen semmiféle predestináció, és történhetett volna másképpen is a múlt. Mint ahogy szerencsés esetben a jövő is attól függ, hogy ma mit teszünk. Egy-egy nem eléggé emlegetett, nem eléggé olvasott életmű mondatja ezt velem időnként. Most éppen Csiki Lászlóról van szó, de az erdélyi irodalom utóbbi évtizedeiből sorolhatnánk még legalább tucatnyi fontos költőt vagy írót, akik mindmind érvényes művekkel bizonyítják, hogy volt és van alternatíva. Ami nagyon jó. Csak nem ártana bizonyítani. Mert nem igaz az sem természetesen, hogy a nyolcvan évvel ezelőtt született Csiki Lászlót például elfelejtettük volna, ám nem is tartjuk számon annyira, amennyire kellene. Hogy miért? Azt mondanám, hogy amit írt, és ahogyan írt, nem illik a képbe. Vagy legalábbis a szokásosnál nehezebben illeszthető be abba az Erdély-imázsba, amelyet a Trianon utáni olvasók generációi a Trianon utáni írógenerációktól elvártak. Biztos-e, hogy van ilyen korszakhatár az erdélyi magyar irodalomszemléletben, kérdezhetné valaki. Természetesen van. Nemcsak az irodalmi intézményeket kellett újragondolni, hanem az írók helyét és szerepét is akkor, amikor többségiből kisebbségivé, viszont ugyanakkor részből egésszé lett ez az irodalom. Gondoljunk a régi erdélyi emlékiratok száraz, de érdekfeszítő dokumentumjellegére, és az ennek megfelelő pragmatikus stílusra, szemben a későbbi stílromantikával, amely leginkább Tamási Áron stílus- és képzeletvilágában, vagy utódai közül Sütő András rendkívül hajlékony nyelvezetében mutatkozik meg. A romantikus Erdély-kép nem az első világháború után alakult ki természetesen, Jókai Mórnak a tizenkilencedik században ugyanaz Erdély, mint nem sokkal utána Mikszáth Kálmánnak a Felvidék. De mindez a két világháború között, majd a kommunizmusban is nem hivatalos kisebbségi kultúrpolitikává lépett elő, egy sajátos identitás-ideológia eszközévé. ▼ A 80 éve született Csiki Lászlóra Markó Béla esszéjével emlékezünk.
