Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 1. szám - Gyürky Katalin: Likvidált lelkiismeret (Damon Galgut: Az ígéret)
100 Gyürky Katalin Likvidált lelkiismeret Damon Galgut: Az ígéret „Ezt a díjat az összes elmesélt és el nem mesélt, meghallgatott és meg nem hallgatott író nevében veszem át, akik arról a figyelemre méltó kontinensről származnak, amelynek én is a részese vagyok” – ezekkel a szavakkal köszönte meg 2021-ben Damon Galgut dél-afrikai író a neki odaítélt Booker-díjat, amelyre pályafutása során nem először jelölték. A Mesterházi Mónika míves fordításában most már magyarul is olvasható – alább elemzendő – Az ígéret című regénye előtt 2003-ban a The Good Doctor (A jó orvos) című alkotásával, 2010-ben pedig az In the Strange Room (Idegen szobában) című regényével került rá a neves elismerés rövid listájára. Ám annak, hogy Galgut mégis ezért a legutóbbi, 2021-ben íródott alkotásáért kapta meg a Booker-díjat, talán az lehet az oka, hogy Az ígéret az összes eddigi művéhez képest jóval univerzálisabb történetet tár elénk. Annak ellenére, hogy a szüzséje helyszíne természetesen most is a „figyelemre méltó kontinens”, Dél-Afrika, és annak ellenére, hogy az apropója egy ottani nagyon fontos korszak, a végnapjait élő apartheid rendszer annak minden, fekete és fehér lakosságot egyaránt érintő jellemzőivel és konfliktusaival, befogadóként mégis az lehet az érzésünk, hogy az afrikai miliő az eddigi műveihez képest most sokkal inkább „csak” egzotikus díszletként, háttérként van jelen. És így szolgálja egy jóval egyetemesebb, sőt archaikus, ezáltal a világ bármely pontjára érvényes emberi tulajdonságokat és élethelyzeteket felvázoló szüzsé kibontakozását. Talán ez utóbbi miatt láttak napvilágot a díjátadó óta olyan kritikai észrevételek, amelyek Galgut írásművészetét James Joyce-éhoz kezdik hasonlítani. Hisz az Ulysses szerzőjének is – miközben jó értelemben véve „megszállottja” a szűkebb pátriájának, Dublin városának – az érdeklődése, így az általa felvázolt története is egyetemes: az egész világ, benne az örök emberi foglalkoztatja, nem pusztán egyetlen társadalmi berendezkedés vagy történelmi korszak. Ahogyan Galgutot is, aki, miközben sem eddig nem mondott, és nyilván ezután sem fog búcsút mondani a dél-afrikai miliőnek, az ottani, apartheid után megálmodott „szivárványnemzet” tagjait ábrázolva és egy be nem tartott ígéretből kiindulva a regényében olyasfajta öröktől fogva létező fogalmakkal operál, amelyeket leginkább a „hét fő bűnként” ismer a világ. S Joyce időkezelési technikájához hasonlóan, mint az Ulyssesben, szintén egyetlen nap mint sorsfordító mozzanat áll Galgut művének a középpontjában, hogy azután ehhez az egy naphoz viszonyítva tágítsa ki ő is térben és időben egyaránt a történetét. Bár Galgutnál naptári pontossággal nincs ez a bizonyos nap megjelölve, ahogy Joyce-nál az 1904. június 16-a, azt, hogy ez a nap létezik, sőt, hogy minden
