Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 1. szám - Bence Erika: Kakuk Marci rokona (Kerékgyártó István: Fecske Milán élete, jó sora és viszontagságai)
99 katonákkal és a feleségeikkel a Loire menti kastélyokba tett kirándulásairól mesél, miközben végtelenül hosszan és részletesen reprodukálja ottani színészi alakításainak mibenlétét. Meglehetősen hiteltelen, és még csak vicces sem a frankfurti repülőtéri kaland, amikor letolt gatyával ront ki a vécéből, hogy az elsötétült mozgásérzékelő lámpát újraindítsa, s emiatt kis híján bajba kerül, mivel pedofília és közszeméremsértés vádjával akarják letartóztatni. Ugyanilyen „sületlen” jelenetről számol be Indiából is, ahol az elfogyasztott csípős ételektől kényszerül nyílt utcán a nadrágjába csinálni, majd a legközelebbi lepusztult nyilvános vécében kiselőadást tart arról, hogy kell a szaros gatyát bicskával levágni anélkül, hogy kilépne a cipőjéből és a nadrágjából. Legemlékezetesebbek a párizsi átmeneti szállón szerzett gasztronómiai élményei, vagy a berber recepcióssal kötött barátsága, a párizsi krisnások vagy a koppenhágai hippik között eltöltött időszak, amelynek során a kisemberek és a kirekesztettek emberi nagyságáról éppúgy tanúbizonyságot szerez, mint a „jólvasaltak”, az előkelők vagy a buzgó hívők és elkötelezettek képmutatásáról, kisszerűségéről. Utóbbiak közé tartozik például a párizsi Krisna-hívő üzletember palotájában tett látogatásuk, ahol csak a látszat kedvéért fogadják (valójában megvetik) őket. Vegetáriánus ételeket szolgálnak fel, miközben Fecske Milán rábukkan egy hatalmas élelmiszerraktárra az alagsorban, ahol már egy másik álkrisnás is elmélyülten falatozik. Parádés jelenet, amikor rátalálva a ház luxuskocsiparkjára, egyik autó motorháztetőjén terítenek meg és fogyasztják el a szintúgy méregdrága ételkülönlegességeket és italokat. A Skandináviából a Szovjetunión keresztül vezető, többezer kilométeres hazaútja pedig valóságos burleszksorozat, amikor matrjoskababákra hasonlító testes gyezsurnaják (vonatkísérők) veszik pártfogásukba az érvényes menetjegy nélkül utazó, pénztelen, csak dán, norvég meg svéd aprópénzzel rendelkező Fecskét. Utóbbiakról azonban hamar kiderül, hogy nagyon sokat jelent az ottani nők szemében, mert átfúratva, nyakláncon hordják az érméket. Mint elődje, Kakuk Marci, Fecske Milán is igen nagy rajongója a női nemnek. Mind otthon, mind utazásai során számos emlékezetes szerelemi kalandba bonyolódik, nemegyszer bajba is keveredik emiatt, de valahogy mindig sikerül kihúznia magát. Zenerajongó, dalárdában énekel, egy hazai folklórcsoport zenekarának is oszlopos tagja (Kakuk Marci csak a bőgőhordozó státusáig jut e téren). Legjobban a furulyát kedveli, de a főiskolán hegedűórákra is kénytelen járni, mi több, a dudakészítés és a rajta való hangképzés rejtelmeibe is beavat bennünket. Sokat énekel, népdalokat, ismert slágereket, az iskolai kórusban töltött időnek köszönhetően, számos idegen nyelvű dalt is tud, amelyekkel az általa meglátogatott idegen országokban is sikert arat. Ezeket a szövegeket rendre a naplójába is bejegyzi. A Fecske Milán élete... mint vidám, vicces könyv, efféle ajánlással került a kezembe. Inkább szomorkásan derűsnek mondanám tragikus tartalmakkal a sorok mögött. (Kalligram, 2023)
