Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 9. szám - Fenyő Dániel: Privát idegen (Horváth Eve: Privát idegenvezetés)
a meghívás gesztusa, ugyanakkor a központi szerepbe kerülő kút a kötet egészének ismeretében nyeri el jelentését. A betemetett kút könnyen értelmezhető lehetne ugyanis az elfojtás metaforájaként, a Privát idegenvezetés azonban éppen a múlt különféle rétegeinek feltárásaként olvasható. Innen érthető meg, hogy a betemetés nem örökölt és személyes traumák, sérelmek elfojtását idézi, hanem e terhek „meg' szüntetve megőrzését”, törlés jel alá vételét; egyszerűbben fogalmazva: feldolgozás sát. Olyan eseményt, amely aztán - a kerti asztalnál ülve - alapot és lehetőséget teremt egyenrangú viszonyok kialakítására. A kötet három, az élettörténet különféle állomásait megjelenítő ciklusra tagO' lódik. Ezeket a nagyobb egységeket álomszínek választják el egymástól, amelyek - címüknek megfelelően - szürrealista látomásokként szolgálnak. Az álomszín 2. kissé ötletszerűen kiválasztott szövegnek tűnik, hosszával és az amerikai gengszter' filmek kódjainak felhasználásával elüt a másik két, egymás párjaként is olvasható nyitóverstől. Mindkettőben egy fürdőhely szerű tér jelenik meg, és a mélységgel való szembenézés kerül a szövegek középpontjába. Az álomszín 1. azt mutatja meg, hogy a családi, vagy akár a társadalmi minták megtagadásából származó szabadság mámora nem mentes a tériszonytól („rohantam felfelé, ám hirtelen véget ért / a királykék korlát, lábam a levegőben, / alattam furdőző tömeg”), míg az álomszín y a szabadságot és önmegvalósítást hirdető életvezetési marketingszövegek ironikus kritikájaként olvasható: „előttem egy viliódzó szlogen: / »élj úgy, mintha nem lem nél!« / azután szikláról ugrik / a vízbe egy extrém sportoló / mire rám kerül a sor eltűnik a víz”. Az álomszínek az utánuk következő ciklusok főbb témáját előlegezik meg. A kötet legjobban sikerült darabjai az első, felkészülés című ciklusban találhatók, amelyek a versekből kirajzolódó alany gyerekkori és fiatal felnőttkori élményeit rögzítik. A ciklus kulcsfogalma az idegenség és a részvét lehetne. A beszélő nem akar igazodni a saját családtörténetében fontos szerepet játszó falusi környezet szabályaihoz („nem akart ott lenni amikor a tyúk még rángatózik / majd csőre nyitva marad és szabadon ki lehet húzni / világos lila nyelvét”; a látogató), nemi identitása miatt kortársai kitaszítják („minden elromlott közöttünk, kikosarazott az edzés után, majd / eltiltottak tőle, végül visszakérte a leveleit és barátságát”; szabadulási kísérlet), ahogy a vendégmunkáslétben is megjelenik a nyelvűkul túr ális idegenség: „ha angliába jössz / akkor please speak english és egy pillanatra / a reg' geli csivitelés torokköszörülésre vált” (shine on me). A versekben megjelenő, gyakran a szegénységábrázolás kódjain keresztül kidolgozott karakterek sajátossága, hogy elszigeteltek, még a szűkebb környezetük felé sem találják meg a közeledés adekvát formáit. A nagymama gondoskodása inkább erőszakként jelenik meg - humort sem nélkülözve: „azt már nem / is met' tem bevallani, ha szorulásom volt, mert akkor / jött az óriási kanállal felém, rajta a ricinusolajjal, / mint egy kendős dinoszaurusz, kegyetlen őslény” (tekercs). A kötet 106
