Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 9. szám - Fenyő Dániel: Privát idegen (Horváth Eve: Privát idegenvezetés)
egyik legkiemelkedőbb, erdőember című versében pedig az apa egyfajta néma, természeti jelenéssé válik, „a fák barbár nyelvén mormogott, / karjai, mint piszkos ágak, lógtak a / törzs mellett, lengette az éthordót”. Ezt a dehumanizált állapotot azonban megtöri a bűntudat megjelenése, amelynek köszönhetően a vers sokkal többé válik egy karakter plasztikus bemutatásánál: „fék / támadt a szél, akkor visszanézett, mintha / egy lerázott fészekért terhelné felelősség”. A vers a lerázott fészek többértelműségét kihasználva az apa visszatekintő gesztusába sűríti annak múltból fakadó bűntudatát, a statikus nyomort reprezentáló alakot így ruházva fel saját történetével. A szövegrész kiválósága, hogy úgy tartja fenn a motivikus, metaforikus szint folytonosságát, hogy közben visszájára fordítja az abból fakadó tárgyiasító tekintetet. Hasonló a puccini a lakótelepen című vers, amely - elsőre úgy tűnik - egy mérgező és kiszámíthatatlan anyát mutat be gyerekperspektívából. Az objektívnek tűnő zárlat azonban megmutatja, hogy a szöveg nem olvasható pusztán sérelemleltárként: „egy átlagos vasárnapon csocsoszán / áriáját bekapta a magnó / anyám üvöltve futott kitépni / a kazettát és ott állt / belegabalyodva / a fényes barna szalagba”. Ebben az egyszerű mozzanatban az addig távoli, megközelíthetetlen anyát a beszélő részvétteli pillantása határozza meg: alakján áttűnik a Pillangókisasszony elhagyatottsága; belegabalyodni egy fényes barna szalagba immár nem egy heves és meggondolatlan anya mozdulata, hanem egy nő kétségbeesett kísérlete arra, hogy megtartsa a műélvezet lehetőségét, amelyen keresztül addig képes volt viszontlátni és megélni személyes tragédiáját. Alighanem ez, a látszólag tárgyilagos, hétköznapi szituációkba rejtett megértő személyesség az egyik legfőbb jellemzője a Privát idegenvezetés darabjainak. A második és harmadik ciklus olvasása során válik érzékelhetővé a kötet egyik legfőbb problémája: túlírt. A Privát idegenvezetés - a mai, nemritkán 60-70 oldalas kötetekkel szemben - 69 verset tartalmaz, 135 oldalon. Ezt a terjedelmet azonban nem sikerült feltölteni egyenletesen. A második, gyakorlatok ciklusban is találunk több izgalmas ötletet, mint például a diplodocus bőrdzsekiben című darabot, amely erőteljes képiségével, montázsszerű szerkesztésmódjával, motívumaival és allúzióival jól sikerült El Kazovszkij-hommage-ként olvasható; vagy a szubjektumot biológiai és piaci komponensekre szétbontó, szürnaturalisztikus Vörösmarty tér címűt („vedd méhpempő / kapszulámat, és a meddő órák után szüld meg / a küldetésed, de legyen ám oly praktikus, mint egy húsgolyó, egészen lődd be a szívedbe”). A ciklus jó néhány darabja azonban ismétlődőnek tűnik; sok esetben a szerelmi líra sablonosabb, könnyen felejthető megoldásainak alkalmazása miatt. A fekete törölköző például kifejezetten félresikerült. A szöveg A fekete zongora főbb szimbólumát használja fel, ugyanakkor az Ady-vershez képest, amely éppen a jelentések elcsúsztatása, az egyértelmű megfeleltetések elhárítása miatt vált kiemelkedő alkotássá, itt a fekete törölköző könnyen beazonosíthatóan az elmúlt szerelem szomorú, ám 107
