Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 9. szám - Fenyő Dániel: Privát idegen (Horváth Eve: Privát idegenvezetés)
Fenyő Dániel Privát idegen Horváth Eve: Privát idegenvezetés A Privát idegenvezetés Horváth Eve második verseskötete, furcsa módon mégis tekinthetnénk rá akár a szerző debütjeként is. A Mersz-könyvek sorozatában 2019- ben jelent meg száz példányban a szerző első, Konzol című kötete, amely ma már gyakorlatilag beszerezhetetlen. így a Kalligram által kiadott Privát idegenvezetés lett az, amelyen keresztül a szélesebb olvasóközönség is megismerheti Horváth költészetét. Az undergroundból az irodalom intézményesített közegébe való átlépés nem hagyta érintetlenül ezt a lírát. Itt most csak röviden: jót tett neki. Olyan versekről van szó, amelyek valamiféle jól kontrollált írásdüh által vezérelve energikusságukkal és a bennük megjelenő szatirikus humorral - néhány nem mellékes, felvetendő probléma ellenére is - figyelemre érdemes olvasmányként szolgálnak. A két kötet több párhuzamot is mutat. Mindkettőben kiemelt szerepet kap a családi háttérre való reflexió, a nemiség és a szerelem kérdése, a vendégmunkáslét, valamint a (digitális) kapitalizmus kritikája. Az első verseskötet azonban eklektikus, széttartó poétikát működtetett. A giccs felé hajló, camp-szerű esztétika, a szintaktikát megbontó avantgárd eljárások, asszociatív nyelvjátékok, valamint a testiségben kozmikus távlatokat megérző szürrealista látomásosság jellemezte. A kiegyensúlyozatlanságon az sem segített, hogy a versek beszélője vagánykodó, a szex, a drog és a rock’n’roll által meghatározott habitusával, polgárpukkasztás iránti vágyával gyakran unalmasnak és mesterkéltnek hatott. Az egyenetlenség problémájától nem mentes a Privát idegenvezetés sem, mégis homogénebb, nyelvi és poétikai szempontból is fókuszáltabb költészettel találkozunk. Horváth Eve verseinek beszélői alulnézetből tekintenek a világra. A társadalom peremén mozgók, kiszolgáltatottak, lakótelepi alakok és vendégmunkások jelennek meg a szövegekben, akik csakugyan az e közegből érkező perspektíváján keresztül, mintegy belülről válnak láthatóvá; de a kötetre jellemző dísztelenség, alulretorizáltság ellenére mégsem mondhatjuk, hogy szociografikus ihletésű szövegeket olvasnánk. A montázseljárás alkalmazásának köszönhetően a versek eltávolodnak a referenciális ábrázolásmódtól, így a felmerülő szociális, társadalmi kérdések közvetetten, a nyelv és a beszélői szubjektum megformálásán keresztül jelennek meg. A kötetben zsargonokkal, a magaskultúra törmelékeivel és szójátékokkal teli nyelvet találunk, amely asszociatív vagy metonimikus logikák alapján rendezett mondatokat eredményez. A versek jelentős része ellentétes minőségek, a fenséges és alantas, szent és profán, emberi és gépi egymás mellé helyezésére épít. Ez az eljárás a szellemes és szellemeskedő határán ügyetlenül egyensúlyozó meg104
