Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - Owaimer Oliver: Petőfi, a regényhős (Az első Petőfi-regény)
98 szemben Szokoly műve – hiába tartalmaz számos történetileg hiteles részletet – nem dicsekedhetetett történelmi élethűséggel, sőt, kifejezetten elébe kellett mennie a referencializáló irányultságú várakozásoknak. Hogy a valóság milyen fokú jelenlétére van ahhoz szükség, hogy egy történeti alkotás megfelelhessen a valószerűség követelményének? „Nem többre és nem is kevesebbre, mint amennyit az olvasó (akit a szerző maga elé képzel, vagyis a mintaolvasó) a hihetőség érdekében feltétlenül igényel.” – ad pofonegyszerű, de megvilágító erejű választ Gyáni Gábor történelmi regényekről írt tanulmányában.97 Gyáni lakonikus állítását egészítheti ki Thomas Leitch amerikai filmtudós két megállapítása is. Egyrészt, hogy az igaz történeten alapuló produkciók valóságértékének kiemelése valójában egy művön kívüli (hamis) tekintélyre való hivatkozás, amely tulajdonképpen azt a célt szolgálja, hogy megerősítse az alkotás szórakoztató értéke it, melyek a hangoztatott valóságértékek valódi célját és lényegét adják. 98 Másrészt, hogy az ismertebb eseményeket (melyeket nem fenyeget az elfeledés veszélye, például bibliai történeteket, híresebb uralkodók tetteit, háborúkat) bemutató művek – belátható okokból – rendszerint kerülik a megtörténtség autoritására való hivatkozást.99 Vagyis a korabeli közönség nem tudta volna Szokoly regényét egy történeti munka kódjain keresztül olvasni. A Petőfi-téma népszerűsége miatt nyílt lapokkal kellett játszania, s a paratextusokkal (cím, előszó) transzparenssé tennie regénye fikcionáltságát, nyíltan megvallva, hogy tanulságos irodalmi tényáb rázolás (utile?) helyett pusztán csak szórakoztatást (dulce?) kínál. (Gyulai egyébként ledorongolta ezt az „öszvér” műfajt s Szokoly szabadkozását, szerinte a munka így az életrajzi és az irodalmi elvárások elől is egyaránt kitér.) ▼ Film Adaptation and Its Discontents, USA, Maryland, JHU Press, 2007, 285. 97 Gyáni , Relatív történelem... , i. m. , 278. 98 „Although they pretend to be transcendental, the truth claims of the tag » based on a true story « are always strategic and instrumental. The film’s relation to a true story is used to support claims about its value as entertainment that are the real point of its ostensible truth claims.” Leitch , i. m. , 286. 99 Uo. , 283.
