Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - N. Horváth Béla: Az újrafogalmazott kultusz(könyv) (Illyés Gyula Petőfi-életrajzai)
99 N. Horváth Béla Az újrafogalmazott kultusz(könyv) Illyés Gyula Petőfi-életrajzai Illyés első Petőfi-könyve kétségkívül kultuszképző és éltető alkotás. Már a kortárs kritikák – úgyszólván függetlenül népi és urbánus „pártállástól” – az újraértelmezett Petőfit méltatták. Talán Bálint György fogalmaz a legpontosabban: „Az eredeti arcképről lemossa a fölé másolt ál-portrét, keze nyomán, amelyet Petőfi odaadó szeretete és a hamisítvány megvetése vezetett, tiszta és szuggesztív szépségében ragyog előttünk a költői igazi arca.”1 1 Kétségkívül ideje volt a „lemosásnak” és az aktualizációnak is. A könyv ugyanis nem hagy kétséget afelől, hogy nem az „igazi” Petőfit, hanem a „népi író” Petőfit formázza meg, azaz a harmincas évek közepén kiteljesedni látszó népi mozgalom szellemi elődjét és egyben ideológiai és szellemi hivatkozási pontját. Poétikai mintát nem jelenthetett a romantika Petőfije – erről a távolságtartó és olykor frivol verselemzések (Tisza , Szeptember végén ) meggyő zően árulkodnak és vallanak – az avantgárdot áthasonító, és azzal soha meg nem hasonuló Illyésnek. Jóllehet a Petőfi (1936) kétségkívül rendelkezik aktuálpolitikai áthallásokkal (elsősorban a népi mozgalom reformtörekvései és a politika viszonyát illetően), a könyv elsősorban irodalomtörténeti mű, amely ebben a konstellációban illeszkedik a kultusz akkor már fél évszázados hagyományához. A Petőfi-kultuszt – és ebben Illyés könyvét is – értelmező Margócsy István így látja Illyés szándékát és művét: „Illyés nem tisztázza, hogy tudományos értelemben vett (történelmi) életrajzot, irodalmi portrét, irodalomértelmező esszét vagy generális történelmi példázatot kíván-e nyújtani; mindvégig eldöntetlen marad, hogy a könyv mint vállalkozás egy ’valósághoz’ ragaszkodó történeti rekonstrukciót vagy pedig szépírói fikciót céloz-e meg; s nagyszabásúan kidolgozott retorikájával állandóan úgy él, hogy a műfaji kérdések feltevését eleve illegitimnek állítja be – mintha minden, amit elmesél, csak így lenne nemcsak hogy elmesélhető, hanem elképzelhető is; sőt, mintha minden, amit kimond, valóban így is történt volna, s a dolgok kizárólag éppen úgy függhetnének össze, ahogy itt prezentálva lettek.”2 Margócsy kritikus és találó megállapítása nemcsak Illyés könyvére igaz, hanem a kultuszképzésben résztvevők alkotói szándékára és hiperbolizáló, apologetizáló eljárásaira, értékeléseire is. Az ilyen művek, szövegek ugyanis mindig tovább akarják építeni a már lerakott alapokat, gyakran olyan heroizáló és a ▼ 1 Bálint György: A puszták zsenije, Pesti Napló, 1937. jan. 1, 11. 2 Margócsy István: Illyés Gyula Petőfi könyvéről, Holmi, 2009, 8, 1094–1116; 1096.
