Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 9. szám - Baráth Tibor: „én hiszek a vers hatalmában” (Győri László: Aki ha voltam – Egybegyűjtött versek)
Baráth Tibor „én hiszek a vers hatalmában” Győri László: Aki ha voltam - Egybegyűjtött versek A Magyar Napló Kiadó és a Fókusz Egyesület a tavalyi évben megjelentette Győri László teljes életművét - kilenc kötetét, és az utóbbi két év folyóiratokban megjeleni verseinek legjavát -, amely nemcsak a költő kánonbeli pozícióját erősíti, de átfogó képet ad költészetének alakulásáról is. A több mint hatszáz oldalas korpusz alkalmas arra is, hogy pontosabban meghatározhassuk az életmű belső tagolódását, érzékelhessük a súlypontok átformálódását, legyen szó szemléletbeli, esztétikai vagy tematikai változásokról. És talán jobban érthetjük, pontosabban olvashatjuk az egyes köteteket, ha összefüggéseiben is előttünk állnak a kapcsolatok és változások. Az első szakasz főként a népiességből és a népiség köréből merítő három kötetet fogja össze, míg az utolsó kettő (és a köteten kívüli versek) az öregség-elmúlás aspektusából íródott verseket tartalmazza. A közbülső négy egy-egy önállóbb állomás, hol a bölcseleti szál (1995), hol az állapotot rögzítő versek (2002), hol a zeneiség (2007) domborodik ki leginkább - hol lírájának avíttsága, önismétlő mivolta (2012). Az Aki ha voltam egy terjedelmes életművet ad az olvasó kezébe, méghozzá olyat, ami esztétikai minőségét tekintve igencsak hullámzónak mondható. A népi költészetből ismert metaforákkal, ütemhangsúlyos verseléssel és letisztult formakinccsel nyitja meg életművét Győri László, akinek első kötetei, bár élvezhetők, magukon viselik a pályakezdők néhány tipikus tulajdonságát. Szövegei főként állapotversekként definiálhatók: kísérletek a világ nyelv általi rögzítésére, próbálgatják, mit és hogyan lehet érzékeltetni, hogyan lehet a látványt gondolattá szélesíteni, és a mindennapok történéseiből miként hozható ki a művészi többlet. A Tekintet hasonló elvek mentén indul, mint a pálya első mérföldköve, az Ez a vers eladó, de kibővíti a szerző univerzumát; reflexív viszony alakul ki több versben is az irodalmi alkotás vagy a líra mibenlétét illetően (például a Szabadrablás, Levél egy költőhöz című művekben). Már körvonalazódni látszik egy ars poetica, melynek mélyén az a kérdés is megbújik: van-e értelme egyáltalán írni, alkotóvá kell-e válni? Ha ez a kérdés megválaszolatlan is marad, adódnak opciók arra nézve, mire jó a vers - példának okáért a régi világ, a gyermekkor feltámasztására, vagyis: konzerválására, ami egyet jelent az identitás egyféle megragadásával is. Győri egy már nem létező korról ír, olyan kifejezésekkel, melyek szinte egészében kikoptak a szókészletünkből (például bogoc, kötöc, varkocs, dágvány, asztag), de nem válik anakronisztikussá e jellegzetesség alapján, hanem átmenti egy régebbi korszak hangulatát, ami megkapóvá teszi költeményeit. 97
