Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - Owaimer Oliver: Petőfi, a regényhős (Az első Petőfi-regény)
97 hogy Szokoly is a Greguss-féle „regényes korrajz” mintájára alakította ki sajátos műfajmeghatározását, legalábbis erre – valamint a regényes életrajz és regényes korrajz korabeli összemosódására – utal egy, az általa is szerkesztett Gombostű ben olvasható elírás is, amely a második kiadás alcímét tévesen „Regényes korrajzok”ként adta meg.92 A Petőfi-regény csakugyan sok tekintetben azonosítható az akkoriban pályája csúcsán lévő Vas Gereben (regényes)93 korrajzaival – emlékezéstechnikai, temati kai és poétikai megformáltság szempontjából egyaránt. Vas Gereben is (a regéhez hasonló) „szabad feldolgozásban”, a szájhagyományra hivatkozva, „ízes” párbeszédekkel, anekdotikus szerkesztésmódban, több cselekményszálon haladva s a mű kereteit szétfeszítő adomák beépítésével rekonstruálta a (közel)múltbéli történéseket és azok hőseit. Hiszen célja jellemzően a múlt szórakoztatás általi aktualizálása és népszerűsítése, valamint a régi jó idők iránti nosztalgiavágy kiszolgálása volt. 94 A korrajzai széttartó szerkezetét magyarázza, hogy – Szokoly regényével egyezően – először általában a sajtóban jelentek meg folytatásos közlésekben. További hasonlóság, hogy Vas Gerebent is erősen foglalkoztatták a színházi témák, szereplői gyakorta nyomorban élő, a szegénységüket romantizáltan képviselő művészek voltak. Szokoly regényes rajzai és a (Vas Gereben-féle) korrajz között azonban meg figyelhető egy kardinális különbség is: amíg utóbbi határozottan hangsúlyozta a cselekmény történeti realisztikusságát és megtörténtségét, addig a Petőfi-regény az idézett előszóban a szórakoztató igényt nyomatékosította, kitérve a történeti hitelesség követelményei elől. Ez a differencia nem a szövegek történeti igényeit, s nem is a szerzők alkotói módszerét vagy habitusát, sokkal inkább az általuk választott közelmúltbeli témákhoz társuló befogadói elvárásokat jellemzi. Vas Gereben a (18. század végétől az 1840-es évekig elnyúló, gyakran kifejezetten a társadalmi felejtéssel szembemenő, kissé obskúrus)95 témaválasztásaival meg tudott felelni az olvasóközönsége múlt iránt érdeklődő, nosztalgikus hajlamú igényeinek. Jellemző, hogy bizonyos történelmi szereplők szájhagyományban őrzött mondatait olykor „szó szerint”, kurziválva citálta, s erre lábjegyzetben fel is hívta a figyelmet.96 Ezzel ▼ 92 Gombostű, 1857. június 4., 1417. 93 A korszakból néhány mű – Vas Gereben munkáin túl – melyre a regényes korrajz megnevezést használták: Vahot Imre: A honvéd őrangyala (1850), Sajó (1851); Szőllősi Benő: A kibújdosott naplója (1852); Bérczy Károly: Egy zsidó a XIII. szazadból (1853), Irinyi József: Dicső napok (1857). 94 Ahogy Barabás Ábel fogalmaz: „Vas Gereben azt pótolja, a mi történetíróinknál hiányzik.” Barabás , i. m. , 187. 95 Vas Gereben szavaival: „A legközelebbi múlt eszméit kell kihurczolnom a sötétből, nehogy a feledség hamvai alá merüljenek, mert ha ez alakok elmosódnak, nincs oly teremtő erő, mely azokat többé visszaadni bírja.” idézi: Barabás , i. m. , 73. A főhősök elfeledettségére utalt szarkasztikusan A nemzet napszámosa korabeli fogadtatása is: „E regény egyik főalakja Megyeri, a feledhetetlen színész, kinek tervezett ércszobra – Beöthy L. élce szerint – szinte elolvadt – a nagy melegben !” Divatcsarnok, 1857. szeptember 15. Kiemelés az eredetiben. 96 Például: Vas Gereben, A nemzet napszámosai , Pest, Emich Gusztáv Könyvnyomdája, 1857, 176. Thomas Leitch szerint ez az eljárás a könyv értékét megalapozó tekintélyre való hivatkozás (transzcendens intertextus) klasszikus esete. Thomas Leitch ,
