Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 9. szám - Géczi János: Jelenségek őszi tájban (Megjegyzések Sinkó István festményeihez)
tüzetes elemzésnek alávetni, és szétszálazni az érzékenyítettség személyes, illetve közösségi eredetű elemeit éppen úgy, mint azonosítani a művészi evolúció fősodrait. Sinkó Istvánt a nemzedéktársaihoz hasonlóan egyszerre izgatja maga a természet, illetve a természet megjelenése, amelyet tájnak nevezünk, és a metafizika. Magának a kérdéskör, s a kérdéskör alakulatai értelmezésének is lenne haszna, ha a képzőművészet mélyfolyamatai felől érdeklődünk, de izgalmasabb, ha pusztán a sinkói piktúra vizsgálatára fókuszálunk. Festőnk mit tekint természetnek? A tem mészeti világ melyik részlete, s az összetevők milyen mintázata reprezentálja nála a földi univerzumot? Mely motívumok, s a motívumoknak milyen megjeleníthető sajátosságai azok, amelyeknek Sinkó szerepet juttat? Hogy mit is jelent a természet, arra minden kor eltérő, olykor filozófiai, olykor teológiai, olykor éppen tudományos választ ad. Az antik görögök szerint a tenné' szét mindaz, ami a világban az emberen kívül van, az ásványoktól az égitesteken át az istenekig. Ma evidencia, hogy az ember a természet része -sa természetről azt gondolja, hogy az olyan szemüveg, amelyen át önmagára nézhet. Sinkó képeinek alapját majd’ kivétel nélkül az anyagi tulajdonságai révén meg' jeleníthető, természetben található, onnan elnézett elemek, elemegyüttesek, jelene' tek, az organikus világ természetes módon szerveződött szituációi adják. Vízpart, tükröző felületek, tektonikus földkéreg, egymásnak feszülő, csupasz talajú erdőszél és burjánzó növényi világ - a természetidézés korántsem olyan váltózatosságú, mint azt a hétköznapjainkban megszoktuk. A természet jellemzőként kiválasztott változatra történő redukciója, a szelekció nyilván látvány' és a művész látványá' hoz kapcsolt jelentésszempontú, amely - a kemény és lágy kontúrú felszínek, a kontrasztok, a határfelületek, az átmenet helyzetei - módot kínál a festői tartalom duális kibontására, s a fogalmilag is megragadható, gondolati struktúra kibontásá' ra. Tömbszerű, barna, vízszintes talaj felfelé törő, láng' és ecsetszerű fákkal; víz és a partja, a vízpart növényzete és a tükörképe a vízfelszínen, a tükör, amelynek az egyik (szellemfehér) foltja nem tükröz... A sinkói látványvilág kiindulási pontja mindenkor a természeti táj. Amelyben kettősségek, illetve feszültségteli ellentétpárok jelentkeznek. S amelyeket hang' súlyok - vonalak, pontok, sávok, keretek - gazdagítanak. De mi is a természeti eredetű tartomány, amelynek elemei átkerülnek a festményekre? Mivel a táj a természetről alkotott konstrukció, amelyben az élő és élettelen környezet s az azzal viszonyba került ember közössége fejeződik ki, a táj ábrázolás mindenekelőtt antropológiai állításokat tesz, amelyek befolyásolják a művészi tevékenységet is. VannaHe, s ha vannak, melyek a sinkói táj attribútumai? A sajá' tosságok milyen módon kerülnek hangsúlyozásra? Az ábrázolásba bevonódott természet, a természet megjelenítésében részt vállaló emberi tevékenység elvezet'C metafizikai állításokhoz? Egyáltalán, mi erről Sinkó nézete: el kelbe hogy vezeS' sen? S ha igen, ezek a közlemények a humán sajátosságokat, a művelődési kor és
