Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 9. szám - Géczi János: Jelenségek őszi tájban (Megjegyzések Sinkó István festményeihez)
helyzet specialitásait vagy a sinkói unikumokat szignálják - s hovatovább, eljutott taté abba a helyzetbe, hogy gazdagságuk, változatosságuk, artikuláltságuk révén elemezhetőek? Például válasszunk egyetlen művet, és végezzük el az elemzését. Nézzük meg alaposan, pusztán ennyi a dolgunk. A Jelenségek őszi tájban címadással a művész meghatározza a képnézést: egyidc' jűleg több, látványként megragadható, figyelemre érdemes folyamatot katalogizál, s nyilván valamiként jellemez is, mégpedig a megnevezett őszi időpontban, a meg' nevezett - tájinak állított - viszonyrendszerben. A cím szótári értelemben véve egzakt, olyannyira, hogy figyelmesnek érdemes lennünk arra is, hogy a festmény (miként bármelyik piktúra) kevésbé az. Kétségtelen, hogy a kép a címnél éneik' lopédikusabb, ez a képi jelrendszerek a fogalmiakénál nagyobb pixelszámából ered. A festményt a cím kémlelőnyílásán át tekintve a néző értelmezési lehetőség birtokába kerül. A műértelmezéshez mindazonáltal a címadás hozzájárul, habár a festő számos egyéb módon is magasra emelheti, szem elé helyezheti és hangsúlyozza a fontosnak ítélt momentumokat, például most előtérbe állítja a nádast egyetlen odavetett vörös folttal, karakterizálja a növényt - az uniformitást megtagadva, az egyedi individuumsajátságot megadva - azzal, hogy nem mond le a botanikai értelemben jellemző részletezésről, vagy hogy néhány motívumot - például lebegő falevelet - négyzettel bekeretez. Mi több, észre kell venni, hogy a részleteiben hangsúlyozódó tájkép kissé megbillen, s ezt az egyensúlyvesztést rögzítik a festményszél mono' króm sávjai. Láthatjuk akként is, hogy valami sötét odú falán nyílt rámán keresztül nézünk a színgazdag, őszi vízparti világra, amelynek néhány aprósága akként lesz hangsúlyos a kontúrja révén, miként maga a festmény. A Jelenségek őszi tájban művet egészében és részleteiben, metaforák után kutat' va is nézhetjük. Erre a lehetőségre a fókuszváltásra figyelmeztető címadás ugyan' csak utal - s az értelmezéshez kínál támogatást. Az analógiák feltárása nyomán lesz ez lehetséges: a téglalapokba foglalt múlékony dolgok és a körbefoglalt nap/ fény a testi és a szellemi világ hagyományos jelzése. Az organikusan bonyolult (összetett) nádas a mértani módon megjelölt egésszel és a részleteivel beszédvi' szonyba lép. A négy őselem színének együttes szerepeltetése a kozmosz alkotóele' meit hangsúlyozza, azok rendjével szemben áll a növényvilág alaki és színi káosza, összetettsége. A nádas vöröses'barnás tömbje, jól tudjuk, a melankólia hagyomá' nyos jelzőszíne (hogy az antikvitástól használt humor álpatológiai elvekkel jegyzett alkati sajátosságok ismét szóba kerüljenek). Áttekintve az utóbbi időben kiállításokon bemutatott Sinkó István' műveket, szembetűnő a tematikai irány: Jelenségek őszi tájban, Elfolyó, lebegő tájrészlet, Táj töredék, Talált naplemente. Az ember révén értelemre derült táj került célkeresztbe. 77
