Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 9. szám - Ferencziné Ács Ildikó: A Psalmustól az Éneklő Ifjúságig
Ugyanezen a napon, 1934. december 25-én jelent meg Kodály írása is a Budapesti Hírlapban,18 melyben a korabeli zenei közművelődés korrajza mellett a zenei tömegnevelés szükségszerűségéről, újító törekvéseiről ír: 18 A lap a 18. oldalon tudósít az Éneklő Ifjúság Karácsonyáról” is. „A vegyeskaré a jövő, az nyit utat a magasabb művészet felé. A dalosversenyek, a művészi szellem hóhérai, adjanak helyet dalosünnepeknek, melyek középpontja egy-egy nagyszabású karmű közös előadása legyen, gyerekes versengés helyett. De legsúlyosabb tennivalóink az iskolában vannak. Milyen képe van az átlagos magyarnak a zenéről, mit hallott róla iskolai pályáján? Végigjárhatta a 16 iskolát anélkül, hogy találkozott volna vele. Alsóbb iskolákban van még némi nyoma, de már középiskolai tantervűnk nyíltan vallja a zene pedagógiai értéktelenségét: nem él vele. Hogyan jusson így a zene jobb megértésére, nagyobb megbecsülésére a jövendő magyar társadalom? Hogy legyen életszükséglete a zene, ha legfogékonyabb korában nem jutott vele kapcsolatba? Az élet egyik legnagyobb kincsesházához nem kap kulcsot a magyar ifjú, annyival szegényebben halad végig rajta. A zene nem magánosok kedvtelése, hanem lelki erőforrás, amelyet minden művelt nemzet igyekszik közkinccsé tenni. Kapja meg belőle részét minden magyar gyermek! A magyar zene és zenélés felvergődött odáig, hogy számottevő a nemzetközi életben, híd a művelt nemzetekhez, fegyver a létért való küzdelemben. Ideje, hogy a nemzet életében is számottevő legyen. Méltó, hogy a nemzet melléje álljon. Maga javára teszi.” (Kodály, 1934: 37) Összegzés A tanulmány elején megfogalmazott kérdésekre a válaszok, illetve az 55. zsoltár (Psalmus Hungarians) 1923-as bemutatóját követő mintegy tíz esztendőnyi kórustörténeti eseménysor az alábbi módon foglalhatók össze: 71
