Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 9. szám - Ferencziné Ács Ildikó: A Psalmustól az Éneklő Ifjúságig
Ittzésné Kövendi Kata Kodály Zoltán nyomában Budapesten című könyvében írja: „Borús Endre a Wesselényi utcai fiúpolgáriban tanított, fiúkórusa ip 24-ben részt vett a Psalmus Hungaricus előadásában. Ezután Kodály számos müvet komponált az együttesnek/' (Ittzésné, 2017: 76). Az előzmények ismeretében ez már valósághűbb forgatókönyv Kodály és a fiúkórus első találkozására. Ezt a történésláncolatot támasztja alá Maróti Gyula is. Az 1924-cs bemutató vonatkozásában leírja, amint „...a közönség felállva, negyedórás tapssal ünnepelte Kodályt és az előadókat, köztük a gyermekkart, amely jelentősen megerősítette és színesebbé tette a vegyeskar hangzását. Borús Endre kórusának (a Wesselényi utcai polgári fiúiskola énekkarának) a beépítése a Psalmus hangzásába fényesen sikerült. [...] Az előadás után Kodály meglátogatta Borús kórusát az iskolában, és csak megerősödött fenti meggyőző' désében, amikor közelről is látta és hallotta a kipirult arcú fiúkat énekelni. Alig pár hét múlva ismét megjelent a kórus próbáján, és két frissen elkészült a cappella darabjának a kottáját adta át Borúsnak: a Villőt és a Túrót eszik a cigány tő (Maróti, 2000: 153). A két kórusmű 1925. április 2'án hangzott el „Kodály Zoltán Magyar népdal-estje" alkalmából, a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. így nyilatkozott Kodály a hangverseny előtt, a háromszáz éves magyar műdalokról, a Világ 1925. március 31-i számában (16. évfolyam, 73. 11-12. oldal): „Hogy hogyan jutottam arra a gondolatra, hogy gyermek' kórusra tegyek le dalokat? Ez igen egyszerűen, természetsze' rűen adva volt, miután azokat a dalokat írtam gyermekkar' ra, amelyeket falun is csak gyerekek szoktak előadni. Van ugyanis egy egészen külön gyerektradíció. Ide tartoznak elsősorban a játékdalok, amelyeket bizonyos játékoknál énekelnek. [...] A gyerekdalok másik csoportja a köszöntők, amelyeket a gyerekek bizonyos alkalmakkor, például virág' ▼ előadása, amelyben ők vállalták a gyermekkórust. Erich Kleiber, majd Walter Bruno vezényelték a kart. És ezután jött Kodály világhíres »Psalmus Hungaricus«-u.” (Babay, 1929: 6.) Mint általában a visszaemlékezések, ez is magában rejti a tévedés lehetőségét. Ha tényként fogadnánk el az írást, akkor a Psalmus a Wesselényi utcai kórus közreműködésével 1925. február 23-a (sőt, Walter Bruno okán 1928. január 2.) után szólalhatott volna meg először. 64
