Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 9. szám - Egy csikk búcsúszavai (Zelei Miklós hagyatékáról, posztumusz könyve kapcsán – Filep Tamás Gusztáv, Gazsó L. Ferenc és Pethő Sándor beszélgetése)
Egy csikk búcsúszavai Zelei Miklós hagyatékáról, posztumusz könyve kapcsán -Filep Tamás Gusztáv, Gazsó L. Ferenc és Pethő Sándor beszélgetése1 1 A Zelei Miklós Egy csikk búcsúszavai című könyvének bemutatóján a 2022. évi Könyvfesztivál keretében 2022. október t-én, a Millenárison elhangzott beszélgetés szerkesztett és kiegészített szövege. Gazsó L. Ferenc (GLF): Nagyon vártuk ezt a könyvet, azt hiszem, nemcsak mi hárman, akik hosszú évtizedeken keresztül közel álltunk Miklóshoz, hanem reményeink szerint a többi barát, tisztelő, sok olvasó is, akik előzetesen hírt kaptak róla. Én lélekben már előre készültem arra, hogy nehéz lesz olvasni, mert nagyon sűrűn beszélgetek Miklóssal. Ez tavaly október 28-a óta egyoldalú beszélgetéssé vált. Olvasva ennek a könyvnek az „epizódjait” - a műfaját a nálam avatottabb Filep Tamás Gusztáv talán precízebben tudná meghatározni -, olyan, mintha megszólalna, szólna hozzám időnként a szerző. Miklós hosszú időn keresztül gyűjtögette a könyv anyagát. Ez nem volt meglepetés: gyűjtögető életmódot folytató író volt. Aki ismerte, tudja, hogy állandóan kis cetlikkel járt, és ha egy jó szót, vagy akár egy hangulatot, bármit fölfedezett, ami megörökítésre érdemes, azonnal lejegyzetelte. Filep Tamás Gusztáv, a szöveg társgondozója sokkal többet tud nálam a könyv keletkezési körülményeiről. Filep Tamás Gusztáv (FTG): Keveredik az idő bennem, az utolsó pár év mintha korábbi évtizedekkel folyna egybe. Nem tudom, öt, hat, hét évvel ezelőtt, vagy még régebben olvastam-e először ennek a könyvnek az első szövegeit. Miklós a nagy járvány kezdetéig nagyjából folyamatosan mutatta, küldte a könyv elkészült darabjait, sőt kérésére az első szerkezetét is én alakítottam ki. Rendkívül tudatosan épített kötetről van szó, ha ő maga az írások sorrendjéről nem is tudott dönteni, számos kapcsolódási pont képzelhető el az egyes szövegek, szövegcsoportok között, én igyekeztem logikus ívet kialakítani, amit ő akkor el is fogadott. Bizonyos írásokat, szorosabban összetartozó vagy blokkba szerkeszthető, hasonló szövegtípusokat, hatot-hetet, amikor összeértek, folyamatosan közölt is a Forrásban. Kezdettől fogva tudta, hogy ebből olyan novelláskötet lesz, különböző sajtóműfajokat képviselő irodalmi szövegek, talán egyszerűsítve nevezhetném úgy, hogy tárcanovellák kötete - a tárcát irodalmi műfajnak tekintette, nemhiába származott abból a magyar novellisztika egyik vonulata a kiegyezés után -, ami tulajdonképpen párhuzamos kötete utolsó életében megjelent könyvének, regényének, a Gyilkos időknek. Ugyanazt az elembertelenedett világot ábrázolja benne. Nem volt még idő és alkalom, hogy végiggondoljam az ezekkel kapcsolatos élményeket, emlékeimet, de abban biztos vagyok, hogy ez a tudatosság nemcsak e könyveire 46
