Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2023 / 9. szám - Klajkó Dániel: Az áldozat mintázatai (Harag Anita A Lánchíd északi oldala című novellája és Halász Rita Mély levegő című regénye)

A Mély levegő minuciózusán taglalja a családi környezetből hozott cselekvés-, gondolkozás- és identitásmintákat, illetve a transzgenerációs traumák továbbörökírésének problémakörét, a regényben akkurátusán kirajzolódik Vera és Péter családmintázati oppozíciója. Míg Vera édesanyja maga is kis hableányként volt kénytelen élni az életét férje mellett a válás pillanatáig, addig idősebb korára egy kifejezetten harsány személyiséggé vált: „Ebben a lakásban ő szomorú volt és hallgatag. Sírni is hallottam. Most meg hangos, széles mozdulatokkal gesztikulál, mint egy színésznő. [...] Anyám jelenléte intenzív. Talán ez a pontos szó rá.” (61.) Vera édesanyja nemcsak abban az értelemben válik követhető példává, mint azt Péter közvetíti, hogy a vallás oldaláról nézve bűnt követ el a válással, hanem abban a minőségében is, hogy ellentéte annak a követendő modellnek, amit Tériké állít Vera elé Szent Ritával. Szent Rita ebben az összefüggésben a patriarchális viszonyok közötti női áldozathozatal mintajelölőjévé válik.

A szövegvilág talán (egyik) központi motívumelemének is nevezhető úszás és a hozzá szorosan kapcsolódó víz motívuma is Vera édesanyja révén kerül a szövegvilágba. Vera ugyanis az édesanyja unszolására kezd terápiás jelleggel úszni. A történet során színre vitt úszás- és víz motivikája szerves jelentését adja az áldozatszerep felszámolásán tevékenykedő poétikai törekvéseknek:

„A ritmus u legfontosabb, ha az megvan, menni fog. Koncentrálok, kifújom a levegőt, elrugaszkodom. [...] Hosszú csapásokkal haladok előre. Egg, tempó jobb kézzel, fújom folyamatosan kifelé a levegőt, kettő, tempó ballal, könyök magasan, kar a fül mellett, ujjaim érintik először a vizet, lábfejeim egymás felé néznek, könnyedén krallozom. [...] Rendezem a mozgásomat. Vállak lazán, kar hosszan előre, könyök magasan. Haladok.” (88-89.)

A narrátor által érzékeltetett dinamika, az úszás közbeni motorikus folyamatok és a megidézett egyenletes haladás visszautal a görög mondákon gyakorolt kognitív tevékenységre (az elrendezett, logikus struktúrában érdekelt megértéskísérletre), illetve Vera rossz orientációs képességére. Az úszás - a többi motívummal összeíródva - egy olyan aktivizációs tevékenységként prezentálódik a regényben, amivel Vera passzivitásán igyekszik túllépni, újabb formában az ágens szerepet visszahódítani. Emellett az úszás egy öngyógyító processzusként is működik, akárcsak a narratívaalkotás és - mint az értelmezés egy későbbi pontján látható lesz - a művészeti vagy alkotói praxis. Az elbeszélő-főhősnek az úszással kell elsajátítania - kvázi újratanulnia - a helyes légzés- és mozgástechnikát, a koordinációt a helyes tájékozódás újbóli elsajátításának céljából, ami áttételesen a feldolgozás menetét segítené elő, illetve a narratíva során jelentkező fulladásos reakciókra 40