Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 9. szám - Klajkó Dániel: Az áldozat mintázatai (Harag Anita A Lánchíd északi oldala című novellája és Halász Rita Mély levegő című regénye)
erőszak tehetetlen elszenvedő]eként jellemzik.23 A viktimizáción átesett személy ebben az esetben passzivitásával jellemezhető: „A harmadik tipológiai jelen lés mezőben tehát az áldozat meg van fosztva a cselekvés intencionalitásától.”24 Hasonló megállapításra jut Rainer Paris szociológus, aki az áldozatiság retorikáját szemléző írásában szintén a traumát átélt egyénnel állítja ekvivalenciába a passzív áldozatot. Paris értekezésében az erőszak elszenvedői olyan áldozatként jelennek meg, akik még évek múltán sem tudnak beszámolni szenvedéseikről; az elszenvedett fájdalom ellene van annak, hogy azt szavakkal megragadni lehessen, csak keserves, görcsös processzus által lehet visszajutni a szavakhoz, elmesélni a személyt ért erőszakos történetet.25 A traumaelméletek narratív gyógyulásnak nevezik azt a folyamatot, ahogyan az egyén a történetek felidézésével, a traumatikus esemény narratív rendbe illesztésével a feldolgozhatatlan feldolgozására tesz törekvéseket.26 A trauma narrativizációjának éppen az a nehézsége, hogy „puszta megtörténtével felszámolja arra való kulturális képességünket, hogy belehelyezzük egy történelmi időrendbe, amelyen belül megérthetjük, és ennek megfelelően elrendezhetjük az életünket”.27 Az agresszió által sújtott egyénnek nemcsak a traumatikus esemény nyelvi artikulációjának nehézségeivel, de az identifikáció fundamentumainak újrakalibrálásával is szembesülni kell, ugyanis „a trauma az »önmagámmal való közösségbe« olyan idegenszerűséget juttat, amely megkérdőjelezi önazonosságom mibenlétét.”28 Ezért a trauma feldolgozása egyben az identitásba történő beépítés is: „újra meg kell ismerkednie saját magával, elfogadnia magát annak, akivel a traumatikus esemény megtörtént.”29 A felvázolt elméleti összefüggés számos helyen érintkezik Halász Rita Mély levegőjének tematikus-motivikus és narrációs direkciójával. A továbbiakban amellett fogok érvelni, hogy Vera elbeszélése a fizikai és verbális erőszakot elszenvedett én visszahódítási kísérlete: egyfelől saját cselekvési pozíciójának a meghódítása, másfelől pedig a Péter által okozott identifikációs károk helyreállítása. 23 M ünkler, Herfried - F ischer, Karsten, „Nothing to kill or die for...": megjegyzések az áldozat politikai elméletéhez (ford. Szijj Ferenc) = Balogh László Levente - Takács Miklós - Valastyán Tamás (szerk.): Aldozat-ntirrarívák, Budapest, Kijárat, 2019, 87-90. 24 Uo., 25 P aris, Rainer, A tehetetlenség mint a nyomásgyakorlás eszköze. Gondolatok az áldozatiság retorikájáról (ford. Trippó Sándor) = Uo., 81. 26 Menyhért, i. m., 5. 27 RÜSEN, Jörn, Trauma és gyász a történelmi gondolkodásban (Itt elnémul a történelem értelméről szóló beszéd), Magyar Lettre Internationale 54 (2004 ősz) no. 14. 28 Pintér Judit Nóra, A nem múló jelen trauma és nosztalgia, LHarmattan, Budapest, 2014, 31. 29 Menyhért, i. m., 5. A regény az egykori családi fészek elhagyásával, illetve a biztosan vezető apa képével indít: „Apám is hallgat, lassú tempóban haladunk. Szeretem, ahogy vezet, 37
