Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2023 / 9. szám - Klajkó Dániel: Az áldozat mintázatai (Harag Anita A Lánchíd északi oldala című novellája és Halász Rita Mély levegő című regénye)

egyenletes ritmus, nincsenek hirtelen mozdulatok.” (5.) A szövegnek az apa meg' bízható vezetői kvalitásával, a folyamatos haladással kezdődő nyitánya előrevetíti a történet azon olvasati lehetőségét, hogy Vera jelenleg kikerült ebből a státuszból, a biztos haladással összeíródó cselekvő pozíciójából, helyette az apa foglalja el újra ezt a szerepet Vera életében. Ezt az is megerősíteni látszik, hogy a történetmesélés mint a passzív státusz felszámolásának kritériuma és aktivizációs folyamat már itt megjelenik a gyerekek felszólításában („Anya, mesélj!”, 5.). A gyerekek felszólítása abban a jelentésben is megragadható, hogy az anyának a narrativizációs folyamat' tál anyai minőségét is helyre kell állítania, értük és a gyermeknevelés miatt is túl kell lennie traumáján. A Mély levegő már itt összeírja egymással a haladás, a nan ratívaalkotás és a cselekvőképesség képzetét. Néhány oldallal később a női főhős a Görög regék és mondák című könyvre lesz figyelmes a polcon: „A könyvespolcon a Görög regék és mondák. Ötödik után olvastam először. Kezdetben volt a káosz, majd felsorol ezer nevet, hogyan született meg a világ. Semmit nem értettem. Elolvastam újra, ugyanúgy nem értettem. Papírt vettem elő, felírtam a neveket, az eseményeket, családfát rajzoltam, amíg világos nem lett, mi hogyan történt. Most is ezt kell, csak papír és ceruza. Inkább toll. Kibogozni a szálakat, okok, okozatok, nyilak, bekarikázások, római meg arab számok.” (5.) Vera reflexiója a narratológia klasszikus történetkoncepciójára vonatkozik: saját életeseményeit is rendezett struktúrában, kezdő és végponttal rendelkező, lehatárolt formában, a szukcesszió elve alapján kívánja látni és láttatni. Ez a történetszemléleti logika köszön vissza az elbeszélő'főhős bizonytalan tájékozódási képességeit poentírozó szövegrészben:

„Koncentrálni kell. Merőlegesek és párhuzamosok, házak, utcák, nem bonyolult. Minden eszközöm megvan, hogy eljuS' sak a célig. Á pontból bébe, semmi egyéb, a köztük lévő teret kell bejárni. Egy utcát előre, jobbra be, a másodiknál balra. Öt perc az egész... Idegen utcanév. Nem tudom, hol vagyok, nem emlékszem, hogy bekanyarodtam vagy egyenesen jöt' tem. Nézem a térképet, magamban hallom Péter hangját, mit bénázol már, te szerencsétlen. Sosem tudtam tájékozód' ni. Ha Péter megkért, nézzem az utat, eltévedtünk.” (42.)

Vera egy aszimmetrikus'hegemonikus kapcsolatból menekült, ahol a különböző élethelyzetekben a férj, Péter dominanciája érvényesült. Péter offenzív kommu' nikációja és agresszív természete számos szöveghelyen megmutatkozik: például állandó nyelvi kioktatásaiban („Ha továbbra is így esik a hó, nem tudunk felmenni a hegyre. A hó hullik, csak a proli pestiek mondják, hogy esik. Péter hangja vissz' hangzik a fejemben”, 5.), verbális („A férjem azt mondta rám, hogy idióta kretén állat vagyok.”, 55.) és fizikai agressziójában („Az ágyon fekszem fekszem, a két 38