Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2023 / 9. szám - Klajkó Dániel: Az áldozat mintázatai (Harag Anita A Lánchíd északi oldala című novellája és Halász Rita Mély levegő című regénye)

szövegstruktúra mögé. Mint már szóltam róla, a novella egy jól identifikálható, valószínűleg a 20-as, 30-as éveiben járó női elbeszélő szólamával indul: „Nem merem megfogni a kezét. Sétálunk a Gellért-hegyre, tud egy helyet, ahol nincs annyi ember. Pesti lány vagyok, utoljára hétévesen jártam a budai hegyekben.” (53.) Az ő hangján és nézőpontján keresztül értesül az olvasó a narratíva szerveződéséről, azonban ez a nézőpont s a későbbiekben a hang is lépésről lépésre „behódol” a férfi elbeszélői szólamnak, ezzel egy olyan hatalmi és nyelvi teret hozva létre, amely fokozatosan a névtelen női narrációs szólam eltűnéséhez, a domináns abb másik érdekéhez történő idomulás révén a narrátor önfelszámolásához vezet.

A novellában színre vitt nyelvi folyamatok olyan hibrid szövegteret hoznak létre, amelyben a férfikarakterhez társítható perspektíva, emlékek, intenciók, stb. is „behatolnak” a női narrátor kezdetben homogén narrációs aktusába: azaz a narráció birtokbavételével saját képére formálja az epikai világot. A narrációban a Lánchíd a narrátori autoritás elvesztésének és az alárendelődésnek gyanútlan kezdőpontját úgy érzékelteti, hogy a szöveg az elején az egyenes beszéd átvételi módjával és a verbum dicendik használatával jelölt, a férfihez társítható megnyilatkozásokat ékel saját elbeszélői szólamába („Ide jártunk füvezni a haverokkal, mondja. Mármint nem pont ide, helyesbít, hanem ahová most megyünk. Hármannégyen, nem is nagyon fér el ott sok ember. Remélem, nincsenek sokan. Vagy nem tudom, régen jártam erre.”, 53.), amelyek egy idő után késleltetve jelennek meg, ezzel is nehezítve az azonnali megnyilatkozóhoz történő hozzárendelést: „A ház egyszintes, de hatalmas, kétszárnyú ablakai vannak. Odamegy a ház oldalán lévő bejárati ajtóhoz. Zárva. En

a

kertben maradok, toporgok azon a bizonyos határon. Odasétál a kertre néző ablakhoz, két kezével szemellenzőt formál, és beles. Nincs itt senki. Szerintem bemehetünk.” (60.) A narráció előrehaladtával a férfi intenciói és megnyilatkozásai fokozatosan összecsúsznak az elbeszélőjével, a függő beszéd idézéstechnikájával átvett nyelvi elemek egyre inkább belesimulnak, behatolnak a narrátor kijelentéseinek szintaxisába: „Ugye milyen jó volt, látta rajtam, hogy tetszett.”, 62.)

A történet szintjét tekintve egyes narratív események is a két értelmezéstől függően artikulálhatnak jelentés-összefüggéseket. Ha a viszonyrendszer aszimmetrikus hatalmi elrendeződésének függvényében értelmezzük a szöveg tematikai-motivikai rétegeit, akkor a férfi dominanciáját kiemelő cselekvési-gondolkozási formák a párkapcsolat jövőjére nézve egyre vészjóslóbb konnotációkat is közvetíthetnek: ilyen lehet például a férfi a másik szféráját figyelmen kívül hagyó természete („Arra ébredek, hogy fényképez, miközben alszom. Mit csinálsz, kérdezem. Semmit, aludjál. Tudod, hogy nem szeretem.”, 56.), saját érdekeit a másikra traktáló akarata („Rám néz, szeretne bemenni. Én nem szeretnék, ne hülyéskedj. Tudja, hogy szeretnék bemenni, ne is ellenkezzek. Ne ellenkezz, nézzünk be.”, 58.). Érdemes lehet hosszabban idézni azt a jelenet, 33