Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 9. szám - Klajkó Dániel: Az áldozat mintázatai (Harag Anita A Lánchíd északi oldala című novellája és Halász Rita Mély levegő című regénye)
értelmezni a narratíva szintjén jelentkező motivikus jelentésképződéseket és annak narrációs lenyomatait. Mivel a narratívak szerveződését nagyban meghatározza, milyen elbeszélői entitás, illetve szereplői nézőpontok vagy fokalizációk érvényesülnek egy szöveg kapcsán, a narrációs technika és annak önmagán túlmutató jelentéseit tárgyalva érdemes lehet a narratológia Gérard Genette-től eredő elemzési szempontjaihoz fordulni, hogy a narráció és a tőle elválasztott szereplői perspektívák hogyan érvényesülnek a történetmondás folyamatában. Az a sokat idézett, Henrik Skov Nielsen szerint már elmondani is közhelyes narratológiai kérdés, „hogy ki az a szereplő, akinek a nézőpontjához igazodik az elbeszélés perspektívája?, másrészről” az, hogy „ki az elbeszélő, azaz röviden szólva” a „ki lát? és ki beszél?”18 - a fiatal szerzők prózavilágán belül is artikulálhat olvasati módozatokat. A Lánchíd északi oldala és a Mély levegő című elbeszélő próza is autodiegetikus narrátori pozícióból láttatja a narratív eseményekbe szőtt viktimizációs folyamatokat, tehát a narrátorok a nyelvi világ főszereplői is egyben. A két szöveg tartalmi és narrációs feszültségét onnan is származtathatjuk, hogy elbeszélői státuszukat tekintve a női hősök ugyan az epikák nyelvi-poétikai katalizátorai, de az egyik esetben a narrátor szólamával keretezett fokalizációs felcserélődésnek, az egyenes és a függő beszéd idézéstechnikák váltakozásainak, az aktív-passzív státuszok kontaminációjának, és a narrátori pozíció ágenciáját ért változásoknak és a tematikus jelentés-összefüggéseknek köszönhetőéin - akár az áldozattá válás menetét szimulálva - a női elbeszélő hős fokozatos idomulása, majd passzivitása, míg a másik esetben pedig az ágens pozícióért folytatott önmarcangoló küzdelme szcenírozódik: Harag novellájában ez hangsúlyosabban a történetmondás aktusában, míg Halász regényében inkább tematikai-motivikai síkon s a kompozíciós elvek szemantikájában realizálódik. Mindkét textusban a szereplői nézőpontokhoz rendelhető megnyilatkozások, vélemények, gondolkozásalakzatok, egyes esetekben emlékek beékelődése a narrációs aktusba a narrátor ágenciájára nézve változásokat indukálhat. Az elbeszélői szubjektumra gyakorolt romboló kijelentéseknek, és azoknak a narrátor identitáskonstrukciójába történő beépítésének köszönhetően válik lehetőség egy olyan olvasat felállítására, amely az áldozatiság fogalma révén érvényesíti a narrációs és tematikai összefüggéseket. 18 Henrik Skov Nielsen, Természetessé és nem természetessé tevő olvasási stratégiák: afokalizáció újratárgyalása, Helikon Irodalom- és Kultúratudományi Szemle, 2018/2, 177. [Kiemelések az eredetiben.] A két narratíva korai szakaszaiban könnyen lokalizálható, ki beszél és melyik szereplő érzékelésmódozatán keresztül láttatja a szöveg a narratív eseményeket: egy női énelbeszélő jelenik meg mindkét esetben, azonban a narráció formajátékával a narrátor perspektívája folyamatosan kimozdul fix pozíciójából. Harag 30
