Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 9. szám - Klajkó Dániel: Az áldozat mintázatai (Harag Anita A Lánchíd északi oldala című novellája és Halász Rita Mély levegő című regénye)
hogy Magyarországon a ’^O'CS évektől kezdődően ugyan hoztak új jogszabályokat és törvényeket főként a nők és a gyermekek védelmére, de a „fogalmi, elvi tisztázat' lanságok, a jogszabályok végrehajtási utasításainak, a végrehajthatóságnak hiánya, a megfelelő szakemberek, intézmények, erőforrások, kapacitások elégtelensége, [a] szakmai felkészületlenség és a felelősség hárítása”, a megfelelő mérési adatok és azok értékeléseinek elmaradása, a sértettekkel szembeni jogi következetlenségek: az elkövetők elleni szankciók aránytalansága, a rendszer' és intézményes bán' talmazás következményei, a gyermekek vagy bántalmazok családi környezetből történő kiemelésének nehézségei, a szégyen, a kételkedés és a trauma'újraélés erősítése a bántalmazottakban, a feldolgozás és a rehabilitálás hátráltatása nem teszi lehetővé a magyar helyzetet illetően a valódi változást: ,,[e]zek a részben szimbolikus gesztusok jelezték ugyan a jogalkotók elköteleződését és a kérdés fontosságának elismerését, de gyakorlatilag nagyon kevés történt”.13 A korábban idézett Erős Ferenc gondolata így annyiban árnyalandó, hogy a médiafigyelem a szociális környezeten belüli láthatóságot és valóban a szolidaritást, az elfogadást segítené elő, de a társadalomban megbújó diszpozíciók, berögzült gondolkozási sémák, illetve a jogalkotás és a végrehajtás közötti ellentmondásos viszony révén a bántalmazottak „professzionális, gyors és hatékony közvetlen segítsége” még várat magára, a gyakorlatban pedig olykor további bezárkózáshoz vezet. Az utóbbi években erőteljes igénnyel jelentkeztek olyan irodalmi művek, melyek éppen e bezárkózás szándékának ellenében, az arra történő figyelemfel' hívás szándékával (is) íródtak: a magánélet szűrőjén keresztül világítanak rá a társadalmi együttélés patologikus természetére. Görföl Balázs Privát tér, jelen idő című esszéjében több olyan fiatal szerző tendenciózus vizsgálatára vállalkozott, akinek egy^egy alkotása megítélésem szerint rokonítható e szándékkal.14 Mivel legtöbbjük ekkor még az első könyvmegjelenés előtt állt, Görföl hipotéziseit a fe/enkor'publikációk révén igyekezett alátámasztani, melyek a következők: „a rend' szerváltás körül született magyar írók közül jó néhány an olyan prózát alkottak az elmúlt pár évben, amely a társadalmi érzékenységtől és a történelmi múlt feldolgozásától elfordulva a magánélet privát tereiben és jelen idejében játszódik, realista kóddal és az artisztikus nyelvi reflexió mellőzésével.”15 Görföl jó érzékkel „magánéleti prózáknak” nevezi ezeket az alkotásokat, azonban az első regények és novellagyűjtemények némileg módosítanak az esszéíró értelmezésén. A szövegek traumatapasztalatáról és annak olvasatáról például még a következőket találjuk az esszében: „Előfordulnak felforgató tapasztalatok, így vetélés vagy a családtagok ▼ Herczog, i.m., 198. 14 Görföl révén vizsgált szerzők: A. Kelemen Anna (újabban Nemes Anna néven), Bakos Gyöngyi, Fodor Janka, Halász Rita, Harag Anita, Kálmán Gábor, Krusovszky Dénes, Mucha Dorka, Szili M. Hanna. 15 G örföl Balázs, Privát tér, jelen idő. A fiatal magyar irodalom „magánéleti prózájáról", Jelenkor, 2019/2, 171. 28
