Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 9. szám - Halász Rita: Szent Fruzsina a gangon
Olyan volt, mintha nemcsak őt, de a világot táplálná, egy ősanya, aki betölti az egész teret. Áldott légy, örökkévaló Istenünk, hogy nem nőnek teremtettél. Akkoriban szokás szerint minden nap elmondtam ezt az imát, de amikor rájuk néztem, anyára és fiúra, hála helyett fájdalmat és irigységet éreztem. Olyankor ők ketten voltak, és én egyedül. Néha azt gondoltam, mindig ketten vannak, és én mindig egyedül. Vajon más lett volna, ha az én fiam? Nem tudom, de szégyellem, ahogy akkor viselkedtem. Nem kell semmit szégyellned. A férfi, akit felszarvaztak, aki nem volt képes megvédeni a feleségét, akit megalázlak. Miért csináltad ezt velem, kiabáltam. A ruhámat téptem, felborítottam az asztalt. Hónapok óta nem kaptam róla híreket. Az eljegyzés után délre utazott egy építkezésre, azt beszéltük, ha hazajön, megtartjuk az esküvőt. Kenyérsütés közben szerettem figyelni, ahogy a tésztába élet költözik, a tenyerem besüpped és eltűnik a puha masszában. Nyílt az ajtó, a fény beáradt, körvonalakat láttam csupán, azt hittem, a szomszédasszonyom az. Csak amikor kimondta a nevemet, akkor ismertem fel. Rekedtes, boldog hang, a vágy és büszkeség hangja, itt vagyok, megérkeztem, a vőlegény hangja, aki hónapok óta a menyasszonyával álmodik, és végre hazatérhet hozzá. Megfordultam. Hosszú ideig nem szólalt meg. És akkor újra kimondta a nevem, görcs, fájdalom, értetlenség. Nem kezdtél el kiabálni. Bocsáss meg, ezt mondtad először. Bocsáss meg, hogy nem védtelek meg. Ki tette ezt veled? Az építkezés hirtelen jött. A műhely vezetőm szólt, van egy jó lehetőség, rendes fizetség. Elvállaltam, bár eszembe jutott, hogy Évát is akkor vitte kísértésbe a kígyó, amikor egyedül volt. De benne megbíztam, egyedül hagytam egy teljes évre. A visszaérkezésem napjából csak részletekre emlékszem. Megkötöm a sarumat, leszakítok néhány fügét. Názáretben a kutyák csaholása. Kinyitom az ajtót, a nevét kiáltom. Megfordul, felkapja a fejét. Biztos megijesztettem, gondoltam, szólnom kellett volna előre. Nem mosolygott. Ott állt a menyasszonyom, de nem ugyanaz a lány volt, aki a gondolataimban élt. Egy nő állt ott, és csak lassan értettem meg, hogy a gyermek a hasában nem az enyém. Nem akartam elképzelni, hogy viszonzásra leltek egy másik férfi szavai, könnyebb volt arra gondolni, hogy megerőszakolták. Láttam, ahogy tépik a ruháját, a mellét markolják, lefogják, a combját szétfeszítik, nevetés, hörgés, sikítás, úgy éreztem, széthasad a fejem, igen, most már emlékszem, arra gondoltam, az én hibám, nem voltam itt, hogy megvédjem. Csak állt egy helyben és azt kérdezte, ki tette ezt veled. Én meg, mint aki sóbálvánnyá dermedt, magamban imádkoztam, add Uram, hogy higgyen. Ki tette ezt 16
