Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2023 / 9. szám - Halász Rita: Szent Fruzsina a gangon

Sabbát volt, és én hálát adtam az Örökkévalónak, hogy a teremtés után megpihent, és törvénybe foglalta, kövessük példáját. Elaludtam, és azt álmodtam, hogy kutyák ugatnak. Amikor felriadtam, az ajtó nyitva, a férjem a ház előtt állt egy seregnyi gyerekkel. Miért cselekszel ilyet sabbátkor, kérdezte. Biztos voltam benne, hogy a fiamat vonja kérdőre. Közelebb mentem. A puha sárból verebet formált, tizenkét' tőt. Ügyes volt, de jól tudta, a sabbát a pihenésé, az alkotásra ott a többi nap. Mit csinál erre a fiam? Feláll, fogja az egyik verebet. Gyerünk, madárka, ideje repülni, kiáltja, és amilyen messze csak tudja, elhajítja. A férjem mosolygott, de láttam, hogy próbál szigorú arcot vágni.

Örültem, hogy nem elveszett gyerek, de nem akartam, hogy úgy érezze, a törvé' nyeink nem fontosak. Hallottam, miket mondtak utána az emberek, de nekem ahhoz nincs semmi közöm.

Szárnyra kapott egy történet, hogy az agyagverebek nem estek le, hanem igazi madarakká változtak, és elrepültek. A fiam nem varázsló, azok az agyagverebek pedig, ahogy bármi élettelen, amit feldobunk, le is estek.

Ha engem kérdezel, anyósom kezdte a híresztelést. Nagy forma volt a Mama, sok' szór túlzásba esett.

A fiam a férjemtől mérni és faragni tanult, a nagyanyjától azt, hogyan kell beszélni. Anyu nagy tudója volt a történetmesélésnek. Hogy nem mindig az igazat mond' ta? A

puszta tények nem visznek közelebb az igazsághoz. A férjem egyik nap találkozott négy koldussal. A kiszáradt kútnál feküdtek. Azt mondták, a csillagot követték, de elszámították magukat, és mire Betlehembe értek, elfogyott mindé' nük. Az új királyt akarták meglátogatni, aki most született, azt remélték, kapnak jutalmul egy erszény aranyat, de a csillag eltűnt az égről. A férjem hazahozta őket, adtunk ennivalót és ruhát. Szerették volna meghálálni, de nem volt semmijük. Anyu ötlete volt, hogy énekeljenek, vagy meséljenek el egy történetet. A fiam borzasztó rossz alvó volt, de aznap este mély álomba zuhant. Az első éjszaka, amit átaludt. A legszebb ajándék.

Egy öreg, egy szerecsen, egy bélpoklos és egy törpe. Még hogy királyok! Négyen voltak, de a Mama nem szerette a négyes számot.

Anyu engem nem tudott szoptatni, pár hét után elapadt a teje. Féltem, mi lesz, ha nekem sem fog sikerülni, ezért a fiamat mellre tettem, amilyen gyakran kívánta. Hálás volt, mint aki pontosan tisztában van vele, én adom neki az ételt, én adom az életet. Amikor ránéztem, azt gondoltam, az élet az összes szörnyűsége és borzai' ma ellenére mégiscsak szép. A tejem nem apadt el, boldog voltam és büszke. Halld Izrael, Anna lánya szoptat!