Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2023 / 9. szám - Halász Rita: Szent Fruzsina a gangon

A feleségem könyörgött, azonnal forduljunk vissza, mondom, lehetetlen, éjjel nem utazhatunk.

Várakozás. A legnagyobb büntetés. Nem bírtam aludni, soha nem éreztem magam annyira egyedül. Hol van? Eltévedt, vagy a rómaiak rabolták el, megkínozzák, megölik? A rettegés megdermesztett, a világ szörnyűséges hely lett, és én is szörnyereggé változtam.

Csak aggódtál.

A fejedhez vágtam, hogy érzéketlen vagy. Hogy ezt nem értheted, mert nem te vagy az apja. Dühített, hogy olyan nyugodt maradtál, látni akartam, hogy te is rettegsz.

Kettőnk közül én aggódtam többet, de abban a három napban nyugodt voltam. Másnap korán reggel indultunk, én kieresztett hanggal énekeltem. Felnézek a hegyekre, vajon honnan jön számomra segítség? Az Örökkévaló küld nekem segítséget, nem hagyja, hogy a lábam elcsússzon. Megőriz téged az Örökkévaló minden bajtól, bizony megőrzi lelkedet.

Nem énekeltem vele, csak tettem egyik lábamat a másik után. Késő este volt, mire megérkeztünk. Egy újabb hideg éjszaka a fiam nélkül. Nem tudtam elaludni, a férjem segített, mint egy gyereket, álomba ringatott. Másnap korán reggel elkezdtük járni a várost, de órák teltek el, mire egy férfi azt mondta, hogy látott az árkádoknál prédikálni egy galileai fiút. Gúnyosan nevetett. Elképzeltem a fiamat, amint beszélni kezd. Még ha okosakat is mond, nem fogják érteni, mert galileai. Ez a fiú nem közülünk való! Hát tehet arról valaki, hogy hová születik? Hogy milyen a kiejtése? De nem nevetett és nem gúnyolódott rajta senki. Ült azok között a bölcs tanítók között, beszélgetett. Örülnöm kellett volna és hálát adni, ehelyett odarohantam, és mint egy eszelős, kérdeztem. Miért tetted ezt velünk? Apád és én már mindenhol kerestünk. Akkor láttam először azt az idegen tekintetet. Férfiakéhoz hasonlított, akik azt kérdezik, mit akar itt ez az asszony. Ott állt a fiam, és azt mondta, nem az apám.

Hiába voltam felkészülve, hogy ez be fog következni, mégis rosszulesett. Fiamként neveltem, azt hittem, ő is apjaként tekint rám.

Már nem volt az enyém. Megkomolyodott. Gyerekkorában nehéz természete volt, a szomszédok többször panaszkodtak rá. Emlékszel a verebekre?

A verebek, hát persze.

M