Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Rigó Róbert: Kecskeméti reformátusok a forradalmak idején (1918–1922) (Szabadkőművesek a város- és egyházvezetésben)
105 sok van, és annak adunk, akinek nincsen [...] ez a kommunizmus. Ez a keresztény szellem. [...] Lenin elvtárs, aki most ezen a világon Krisztusnak igazi helytartója, az ő rongyos csizmájában is a leghatalmasabb ember most a világon.”60 Buday ezen egalitárius elméletet a helyi gyakorlatba is igyekezett átültetni, mert az irányítása alatt – az őt követő Sinkó Ervin városparancsnok visszaemlékezése szerint – „ötletszerűen tartóztattak le, vertek meg, börtönöztek be embereket. Akkor ennek következményeképpen a városban állandó nyugtalanság és bizonytalanság uralkodott. A burzsoáziához tartozó egyéneket a legtermészetesebb emberi méltóságukban alázták, csúfolták meg.”61 A városban az ékszereket egy adott napig kellett beszolgáltatni, ezt követően házkutatásokat rendelt el a direktórium, és akinél ékszert találtak, azt a forradalmi törvényszék 8-10 év fegyházra ítélte.62 A túszejtésekkel egy időben, 1919. április 23-án Kecskemét határában – a már korábban megkezdett ellenforradalmi készülődést követően –, Szentkirály előtt fegyveres összecsapás alakult ki a vöröskatonák és a felfegyverzett lakosság között, a lövöldözésnek négy halálos áldozata lett, és több mint félszáz foglyot ejtettek a vöröskatonák. A tárgyalásukra május 12. és 18. között került sor, katonai forradalmi törvényszék elé állítottak negyven vádlottat, a tárgyalásra hetven tanút idéztek be.63 A tárgyalás idején Kecskemétre látogatott Böhm Vilmos hadseregfőparancsnok, Vágó Béla hadtestparancsnok, Rákosi Mátyás és Szamuely Tibor népbiztosok is.64 A helyi Magyar Alföld című lap május 14-i száma tudósított a perről, e szerint „a kommunizmus, a megcsalt milliók felszabadító evangéliuma, a rabszolganépek eme testet öltött álma, amely [...] édes testvérként minden dolgozó embert egyforma szeretettel keblére ölel!”65 Miután kihirdették az ekkoriban feltűnően enyhének számító öt–tíz–tizenöt éves fegyházbüntetéseket, az elnök kijelentette, hogy felfüggesztik az ítéleteket, és a vádlottak szabadon távozhatnak, de egymást követő húsz vasárnapon „az új rendszerről szóló felvilágosító előadásokat” kell meghallgatniuk. Ezek után Sinkó Ervin városparancsnok66 szólalt fel, ▼ 60 Romsics: Dokumentumok, 429. 61 Sinkó Ervin: Az út. Naplók 1916–1939. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990. 99. 62 Sinkó: Az út , 100. 63 Gyenesei József: Kísérlet a kecskeméti vöröshatalom megdöntésére 1919 tavaszán. A szentkirályi ellenforradalom története. Forrásközlés. Múltbanéző , 2019/15, https://mnl.gov.hu/mnl/bkml/multbanezo_15_6 (Utolsó megtekintés: 2023. március 22.) 64 Sinkó Ervin: Az út , 431. 65 Idézi Sinkó: Az út , 431. 66 Sinkó Ervin (1898–1967) apatini zsidó családba született, a szabadkai középiskolai tanulmányait megszakítva 1916-ban bevonult és részt vett a háborúban, 1919-ben a budapesti Központi Munkástanács tagja lett, majd vörös katona, egy hónapon át Kecskemét városparancsnoka volt 1919. május 4-től június 6-ig. A forradalom leverése után Bécsbe emigrált, majd Jugoszláviába ment (1926–32), ezt követően Párizsba, onnan pedig Moszkvába utazott. Azután ismét Párizs és Jugoszlávia az életútja főbb állomáshelyei. Kezdetben verseket, majd regényeket, később drámákat is írt. 1945 után Zágrábban élt, 1959-től az Újvidéki Egyetem Magyar Tanszékének vezetője, és a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagja lett. Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon. https://mek.oszk.hu/00300/00355/html/index.html (Utolsó megtekintés: 2023. április 25.)
