Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Rigó Róbert: Kecskeméti reformátusok a forradalmak idején (1918–1922) (Szabadkőművesek a város- és egyházvezetésben)
102 emberek, akik egyházunk iránt jóindulattal viseltetnek. [...] Kiskőrösön a munkástanács elnöke a tanítókat eltiltotta nemcsak a kántorságtól, hanem attól is, hogy magánemberként az istentiszteleten részt vegyenek. E rendelkezés folytán ottani fiókegyházunk eddigi buzgó gondnoka és hitoktatója Bencsik Imre polgári iskolai tanító ez állásairól kénytelen volt lemondani. A hitoktatást úgy tervezzük, hogy én fogom végezni, minden héten kétszer lemegyek a délutáni vonattal s gyalog jövök haza, ha pedig az idő alkalmatlan, a hívek ajánlottak fel éjjeli szállást. [...] Az ünnepi istentiszteleteken különben nagy tömegek vettek részt, s az egyházi élet külső képében eddig, hála Istennek hanyatlást nem mutat.”46 A kommunista diktatúra a vallást az állampolgárok magánügyének tekintette, így az elgondolásuk szerint az egyházakat teljes egészében a híveknek kell fenntartaniuk. Az egyházi vagyon államosításának egyik célja a közvetlen pénz- és vagyonszerzés, a másik az egyházak elsorvasztása volt. Abban bíztak, hogy anyagiak híján az egyházak jelentősebb beavatkozás nélkül is meggyengülnek, majd fokozatosan meg is szűnnek.47 A Kecskeméti Református Egyházközségben a kommunista hatalomátvételt követően, 1919. március 31-én tartottak először presbiteri gyűlést, melyet már csak a direktórium engedélyével lehetett összehívni. Tóth Lászlót – a kulturális, vallási és iskolai ügyekért felelős tagját – delegálta a direktórium, de ő az ülés elején elköszönt a saját felelősségére.48 Ezt követően Burdács Rezső főgondnok beszámolt az egyházakat érintő aktuális változásokról. Elmondta, hogy „a kormány ezen intézkedése arra indítja egyházunkat, hogy az önkéntes megajánláson alapuló adózási rendszerre térjen át, minek folytán javasolja, hogy az egyház addigi tagjai hívassanak fel: megmaradnak-e továbbra is az egyház kötelékében és megmaradásuk esetén az egyház fenntartásához mekkora évi összeggel járulnak hozzá”. Az ülésen határozatot hoztak, hogy nyilatkozniuk kell az egyháztagoknak ezen szándékukat illetően.49 ▼ 46 KREL III/I. Kecskeméti Református Egyházközség 1919–1925. 16. doboz. 47 Szakál: Pesti piaristák, 16. 48 Tóth László 1895. május 17-én született egy kecskeméti református családba. 1913-ban érettségizett a helyi református gimnáziumban, majd a jogakadémián tanult, de 1915-ben behívták katonának, 1916-ban az orosz fronton megsebesült, 1917-ben hadnagyként szerelt le, majd Kecskeméten belépett a szociáldemokrata pártba. 18 éves korától írt a helyi újságokba, elsősorban a liberális Kecskeméti Lapokba. 1918 őszén a helyi nemzeti tanács propagandabizottságának lett tagja, majd 1919 januárjában a tanács jegyzője. Március 21. után a helyi direktórium tagja lett, a kulturális ügyekért felelt, később a vallási és iskolai ügyek is hozzá kerültek. 1919 őszén letartóztatták, majd 1920 augusztusában másfél év börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után a református egyházhoz szorosan kötődő Részvény nyomda munkatársa lett, majd 1935-től az igazgatója, a 30-as években itt nyomtattak számos – elsősorban a népi írókhoz kötődő – folyóiratot és könyvet. 1944 és 1948 között Kecskemét polgármestere volt, a helyi közélet meghatározó alakja, sok szállal kötődött a református egyházhoz és vezetőihez. Rigó Róbert: Egy következetes személyiség – embert próbáló időkben. Tóth László politikai szerepvállalásai, irodalom- és sakkszervező munkássága Kecskeméten. In Slachta Krisztina, Bánkuti Gábor, Vonyó József (szerk.): Sed intelligere, Tanulmányok a hatvanöt éves Gyarmati György tiszteletére. Kronosz, Pécs, 2016. 267–281. 49 KREL Presbiteri jegyzőkönyv 1919. március 31-i ülése.
