Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Rigó Róbert: Kecskeméti reformátusok a forradalmak idején (1918–1922) (Szabadkőművesek a város- és egyházvezetésben)
101 lésenként, járásonként eltérő mértéket mutatott, például Debrecenben egyáltalán nem vették el az iskolákat, a szombathelyi járásban csak három községben vették el, míg Budapesten szinte teljesen. A Kecskeméti Egyházmegyében megállapították, hogy „az iskoláknak a vörös- és a román uralom igen sok kárt okozott; bútorait, felszereléseit több helyen elpusztította. Halasnak, Ceglédnek több százezer, Nagykőrösnek félmilliónál is több kárt okozott iskolai intézményeiben.”41 A tanácsuralom bukását követően, 1920 márciusában a Kecskeméti Református Egyházközség az épületeiben a „Károlyi forradalom alatt és a proletárdiktatúra idején a beszállásolt katonaság, de még jobban a megszálló román katonaság, majd a csendőrség és az ott elhelyezett csendőrségi kórház személyzete által okozott károk” helyreállítására 200 ezer koronát kapott az államtól.42 Az 1919. március 31-i presbiteri ülésen Muraközy Gyula lelkész jelentette, hogy a Tanácsköztársaság kormánya az iskolák államosításával kapcsolatban megtiltotta az iskolákban a vallástanítást, ezért kezdeményezte, hogy a hitoktatás „ezentúl egyházi helyiségekben és magánházakban eszközöltessék, felkérvén az egyháztanács tagjait, hogy akik e célra alkalmas, nélkülözhető helyiségekkel rendelkeznek, azokat bocsássák vallástanítás céljából az egyház rendelkezésére”.43 Mivel a kecskeméti direktórium is betiltotta az iskolai vallásoktatást, ezért a református hittanórákat a Kecskeméti Protestáns Egyesület székházában tartották. A helyi direktórium április 9-én beszámolót készített a háromhetes működéséről, és elrendelték a helyi iskolákban a vallásoktatás helyett a szocializmus tanítását, mert „a szocializmus és a kommunizmus az emberiségnek igazi új vallása”.44 A hitoktatás betiltása sem egységesen történt, az ország számos iskolájában nem is hajtották végre. A helyi direktórium döntésétől függött, hogy megmaradt-e változatlanul a hitoktatás, vagy az iskolában az órák után, vagy iskolán kívüli helyszínen kellett megtartani, de volt, ahol a templomban vagy a parókián sem engedélyezték.45 Az egyházmegye 1919. április 24-én Cegléden tartott értekezletet, melyre meghívta az egyházmegye gyülekezeteit, azok lelkészi és világi képviselőit, melynek a témája az egyházak helyzete volt az új politikai viszonyok között. A soltvadkerti lelkész, Vásárhelyi Pál a közlekedési nehézségek miatt nem tudott elutazni, de írásban rögzítette a tapasztalatait: „Az egyházközségnek eddigi adófizető tagjai egytől egyig kijelentették, hogy atyáik hitéhez töretlenül ragaszkodnak. Az anyaegyház helyzete tehát biztosítottnak látszik. A hitoktatást tanításon kívüli órákban a nagy irodahelyiségben én teljesítem. A munkástanács tagjai józan, higgadt ▼ 41 Idézi Csűrös: Református egyházi élet, 84. 42 KREL III/I. Kecskeméti Református Egyházközség iratai 1919–1925. 16. doboz. 43 KREL Presbiteri jegyzőkönyv 1919. március 31-i ülése. 44 Romsics: Dokumentumok, 412. 45 Csűrös: Református egyházi élet, 78–85.
