Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Rigó Róbert: Kecskeméti reformátusok a forradalmak idején (1918–1922) (Szabadkőművesek a város- és egyházvezetésben)
99 A Tanácsköztársaság időszaka 1919. március 20-án román nyomásra Fernand Vix alezredes ultimátumot adott át a Magyar Néphadsereg Debrecen–Gyoma–Orosháza–Hódmezővásárhely vonal mögé történő visszavonására, ami Károlyi wilsoni békeelvekben vakon bízó politikájának a kudarcát, és egyben a magyar demokratizálódási folyamat végét jelentette. Március 21-én délután gyorsan történtek az események, három órakor az egyre befolyásosabb Budapesti Katonatanács a „proletárdiktatúra” mellett foglalt állást, majd negyedórával később, a szociáldemokraták gyűlésén üdvözölték a kommunistákkal való egyesülési szándékot és a proletárdiktatúrát, négy órakor már a Berinkey-kormány ülésén a szociáldemokraták bejelentették, hogy önállóan alakítanak kormányt a bolsevikok bevonásával. Ezekről értesülve Bethlenék kérték az antant képviselőit, hogy vonják vissza a jegyzéket, és vonuljanak be a fővárosba a bolsevizmus elkerülése érdekében, de nem is válaszoltak a felvetésre. Késő estére a katonatanácsok átvették Budapest karhatalmi ellenőrzését, így vértelen kormánypuccs során jutott hatalomra az ország első kommunista diktatúrája.34 A kommunista diktatúra hamarosan hozzákezdett az antiklerikális egyházpolitikai intézkedések bevezetéséhez, az iskolákat államosították, sok helyen a hitoktatást is megszüntették, a szerzetesrendeket feloszlatták. A Vallásügyi Minisztériumot megszüntették, helyette a Vallásügyi Likvidáló Hivatal lett az állam egyházakért felelős központi intézménye, melynek az egyházi vagyon elkobzása volt az elsődleges célja, és így az egyházak megszüntetésének a felgyorsítása.35 A hivatal az Oktatásügyi Népbiztosság keretében működött, Fáber Oszkár volt piarista növendék vezetésével. A Likvidáló Hivatal központilag irányította az államosítást, de a konkrét végrehajtást a helyi direktóriumokra bízták, ami gyakran félreértésekhez, helyi túlkapásokhoz vezetett.36 Az április 25-én megjelent rendelet szerint, a helyi tanácsok által kiküldött likvidálóbizottság elvehetett minden ingó- és ingatlanvagyont az egyházközségektől, kivéve a szent épületeket és tárgyakat. Tehát a templomokat, kápolnákat, imaházakat nem államosították, de a parókiákat és egyéb egyházi tulajdonban lévő épületeket már igen. A parókiákon bérlőként maradhattak tovább a lelkészek, de nem egy esetben más bérlőket is beköltöztettek melléjük.37 Az egyházakat súlyosan érintette a kommunista diktatúra földpolitikája, mely szerint az egyházközségnek minden 100 kataszteri ▼ 34 Ligeti Dávid: Kitört a proletárdiktatúra! Március 20–21. krónikája, Rubicon , 2019/4, 4–12. 35 Csűrös: Református egyházi élet, 64–67. 36 Szakál Ádám: A pesti piaristák a Tanácsköztársaság idején , https://blog.budapest.piarista.hu/uploads/blog/667/fajlok/_ tanulmany_szakal_adam_tanacskozt.pdf (Utolsó megtekintés: 2023. április 21.) 37 Fazekas Csaba: A „Vallásügyi Likvidáló Hivatal” 1919-ben, in Pölöskei Ferenc, Stemler Gyula (szerk.): A múltból a jövőbe. Tanulmányok. ELTE BTK, Budapest, 1997, 83.
