Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Rigó Róbert: Kecskeméti reformátusok a forradalmak idején (1918–1922) (Szabadkőművesek a város- és egyházvezetésben)
96 kében.”25 Tehát a Kecskeméti Egyházmegye konzervatív álláspontra helyezkedett, a lelkészek nem kívántak forradalmi szerveket, református tanácsokat létrehozni. A Református Szemlé ben is kritikával illették az Országos Református Forradalmi Tanács megalakulását, mert pont az ország összeomlása idején akarták az egyházat átalakítani, és a presbitériumok szerepét is féltették az új forradalmi szervektől, végül Károlyi rendszerének bukásával a tanácsok is elhaltak, majd a kommunista diktatúra hatalomra kerülése új helyzetet teremtett.26 Tengely Adrienn a korabeli református sajtó alapján megállapította, hogy az az útmutatás fogalmazódott meg egyre markánsabban, miszerint „a lelkészeknek ki kell lépniük addigi passzivitásukból és munkába kell állniuk az új rendszerben, sőt, egyenesen a nagy átalakulások élére kell állniuk, mivel ők a nép hivatott vezetői.” Emellett hangsúlyosan megjelent az a program is, hogy a lelkészeknek és az egyháznak is meg kell lelkileg újulnia, hogy az új kor kihívásainak meg tudjanak felelni.27 Ebben a szellemben 1919. január 7-én Kiss Zsigmond, a Kecskeméti Református Egyházmegye esperese, abonyi lelkész körlevelet írt az egyházmegye gyülekezeteihez és kérte, olvassák fel a legközelebbi presbiteri gyűlésen és a vasárnapi istentiszteleten, melyben a felsőbb iránymutatásnak megfelelően, a cselekvésre szólította fel a híveket, és nem a csüggedésre. „A nehéz időkből és kereszthordozásból, – a jelek szerint – ki kell vennie részét egyházunknak is. Isten akarata ez is, mely előtt alázatosan, zúgolódás nélkül kell meghajolnunk. Mint keresztyénekhez azonban nem illik hozzánk a kishitűség és a csüggeteg lemondás, illik ellenben az imádkozás s a munka. [...] Tegyük ezt most is egyházunk ma élő tagjai! [...] Mutassák meg a lelkipásztorok, hogy szeretik a kálvinista népet, melynek nagy hivatása van a jövő demokratikus Magyarország tiszta erkölcsi s evangéliumi keresztyén alapon való megépítésében. Foglalkozzanak e néppel a templomi igehirdetésen kívül is. Keressék fel hajlékaikban s minden arra alkalmas helyen, – vigasztalván, bátorítván, tanít ván őket. Nagy gondot fordítsanak gyermekeink s ifjaink vallásos nevelésére! A taní tók álljanak a pásztorok mellé a szent munkában, segítsék, támogassák őket, nevelvén buzgón gyermekeinket szent vallásunkban s egyházunk szeretetében. Emelkedjenek hívatásuk magaslatára az egyházak elöljárói, a presbiterek! Tündököljenek híveink előtt jó példáikkal, istenházának buzgó látogatásával, könyörgéseikkel és áldozatkész cselekedeteikkel!”28 ▼ 25 KREL III/I. Kecskeméti Református Egyházközség 1919–1925. 16. doboz. 26 Csűrös: Református egyházi élet, 45. 27 Tengely: A magyar egyházak, 44–45. 28 KREL III/I. Kecskeméti Református Egyházközség iratai 1919–1925. 16. doboz. Ekkor még tényleges körleveleket küldtek, a levéltárban lévő példányra rá van írva, hogy mikor érkezett a településre (Tiszavárkony, Tószeg, Tápiószele), és mikor küldték tovább.
