Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Rigó Róbert: Kecskeméti reformátusok a forradalmak idején (1918–1922) (Szabadkőművesek a város- és egyházvezetésben)
97 Az esperes körlevelében az egyházvezetés iránymutatásának megfelelően a fokozott aktivitásra, a templomon túl is a hitélet elmélyítésére, az aktívabb gyülekezeti életre, az erősítendő ifjúsági munkára és a személyes példamutatásra hívta fel a gyülekezetek figyelmét. A körlevél mondatainak többsége felszólító módban lévő cselekvést, aktivitást szorgalmazó igékkel kezdődik, amelyek tettre, munkára, építkezésre, imára, kötelességtudatra buzdítanak, és arra a jövőképre biztatnak, hogy ha ezen útmutatás szerint élnek a gyülekezet tagjai, akkor Isten kegyelmével talpra fog állni az egyház és az ország is. A háborús vereség után igen korán megfogalmazódott ez a cél, amit a két világháború között a református egyház követett. A történelmi Magyarország területeinek megszállása és az ország széthullása a Kecskeméti Református Egyházközség tagjait is élénken foglalkoztatta. 1919. február 7-én Hetessy Kálmán nagyívű, patetikus beszédben „siratta el” a történelmi Magyarországot és a Monarchia eredményeit az egyháztanács ülésén. „Ez új esztendőben először jöttünk össze tanácsot ülni egyházunk ügyeiben. [...] Az elmúlt év végén telve volt szívünk reménységgel, hogy csak a háborút vesztettük el, de nem magyar hazánk szent ügyét... s átlépve az új esztendőbe: szívünk egykori szép hazánk összeomlása fölött hullatja a honfifájdalom keserű könnyeit. [...] Erdélynek koszorús bércei, Bánátnak és Bácskának termő rögei szomorú meséket hallgatnak egy országról, egy szép országról, mely nem lesz csak volt... Csak volt? Óh ha ebbe valaha beletörődnénk, úgy megérdemeltük sorsunkat. [...] De nem!! Akit magyar anya szült, akit ez a magyar föld táplált és nevelt föl: annak ez a föld szent föld! Hozzá való joga szent! S ezt a szent jogot nem fogja feladni soha. [...] Jövendőnket reménységgel kell várnunk, bár jele nünk nagyon szomorú! Szomorúvá tesz nem csak ellenségeink rabló kapzsisága, de szomorúvá tesznek benső állapotaink is. Minden fogytán. Élelmi- ruházati- ipari cikkeink, fogytán a rend, a hit, az eszmények iránti lelkesedés. De annál bővebben van a visszavonás, a versengés, a hatalmi tülekedés, s a múltnak hibáin való rágódás. Valóságos kéjjel boncolgatják sokszor avatatlan kezek a múltat s fölénnyel állapítják meg, hogy a múltban minden rossz, minden bűn volt. Óh ezek csak a múltnak hibáit kutatják s nem akarják meglátni annak sok szép, értékes, nemes vonásait. Pedig mennyi nagyszerű értékek, jellemek, eszmények nemesítették meg a múltat.”29 Hetessy Kálmán pontosan fogalmazta meg azokat a gondolato kat és érzelmeket, amelyek ebben az időben foglalkoztathatták az ország sorsa iránt felelősséget érző honfitársainkat. A „trianoni traumát” leíró toposzok már ekkor megjelentek a vidéki értelmiségi körökben is, ami jellemezni fogja az egész Horthy-korszakot. 1919. január 18-án a református dr. Berinkey Dénes miniszterelnöki hivatalba lépésével új kormány alakult, mely egyre inkább balra tolódott, ami az egyhá▼ 29 KREL Presbiteri jegyzőkönyv 1919. február 7-i ülése.
