Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Rigó Róbert: Kecskeméti reformátusok a forradalmak idején (1918–1922) (Szabadkőművesek a város- és egyházvezetésben)
95 felhívta a figyelmet arra, hogy az ország több településén a nemzeti tanácsok a lelkészek fizetésének csökkentését kezdeményezték, amit ha nem fogadtak el, családostól elüldözték őket. A miniszter kérte a kormánybiztosokat és a püspököket, hogy a hasonló mozgalmakat szereljék le, és próbálják megnyugtatni a népet. Ezen túl az esperes kérte „a lelkész urakat, hogy a tanítók közreműködésével is a fent körvonalazott eljárástól gyülekezeteink s a községek tagjait a lehetőség szerint megóvni igyekezzenek.”22 A református konventi elnökség 1918. november 1-jén ülésezett Budapesten, az értekezlet résztvevői nyilatkozatot adtak ki, melyben üdvözölték az új kormányt és a Magyar Nemzeti Tanácsot a békére irányuló törekvése, a demokratikus átalakulás és az ország függetlensége miatt. A református egyházon belül erősek voltak a magyar függetlenségi és demokratikus hagyományok. A református egyház nem csatlakozott hivatalosan a Magyar Nemzeti Tanácshoz, ennek ellenére számos lelkész, presbitérium, egyházközség vagy az egész egyházmegye kollektíven elkötelezte magát mellette.23 November 15-én a különböző forradalmi tanácsok mintájára megalakult az Országos Református Forradalmi Tanács is Haypál Benő budai lelkész vezetésével, tagjai a belmissziós mozgalomhoz kötődtek, és az események hatására aktivizálódott az egyházon belüli szabadkőművesek csoportja is.24 1918. december 20-án, a Kecskeméti Református Egyházmegye ceglédi értekezletén hozott határozata értelmében, az országos és helyi református tanácsok megalakítását szükségtelennek, sőt veszedelmesnek tekintették. „Az értekezlet beható tanácskozás után egyhangúlag kimondja, hogy úgy az országos, mint a helyi Református Tanácsok megalakítását egyházi szempontból szükségtelennek, sőt veszedelmesnek tartja. Szükségtelen megbolygatni a magyar ref. anyaszentegyház 400 esztendős alkotmányát, mert az annyira demokratikus, hogy a népköztársaság kereteibe teljesen beleillik s a szüntelen való reformálás kötelességének protestáns gondolata ezen a demokratikus egyházalkotmányon belül is megvalósítható. De veszedelmes is Református Tanácsok alakításáért agitálni, s ezzel a félreértések tűzcsóváját beledobni népünknek amúgy is izgatott lelkébe. [...] éppen most, amikor pedig, – jobban, mint valaha, – az együttműködés lehetőségeit és a lehető legteljesebb harmóniát kell keresnünk minden téren közösen szenvedő egyházunk és hazánk érde▼ 22 Kecskeméti Református Egyházközség Levéltára (KREL) III/I. Kecskeméti Református Egyházközség 1919–1925. 16. doboz 23 Tengely: A magyar egyházak, 34–40. 24 Szabadkőműves volt Haypál Benő, Jánosi Zoltán, Zoványi Jenő, Juhász Nagy Sándor és Baltazár Dezső is. Csűrös: Református egyházi élet, 44.
