Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Rigó Róbert: Kecskeméti reformátusok a forradalmak idején (1918–1922) (Szabadkőművesek a város- és egyházvezetésben)
92 1910-ben.5 Kecskemétet 1853-ban érte el a vasút, majd a szárnyvonalak átadása után lehetővé vált a környéken megtermelt bor és gyümölcs budapesti és külföldi piacokon történő értékesítése, ami a helyi gazdaság húzóereje lett, a filoxéravész utáni homoki szőlőtelepítés pedig újabb lendületet adott ennek a folyamatnak. A város a pusztáiból rendszeresen parcellázott és értékesített területeket a helyi szegényeknek és a kipusztult, hegyvidéki szőlős területekről ideérkező telepeseknek, akik nagy számban költöztek a város határába. Szilágyi Zsolt szerint a 19. század végére Kecskemét a Duna–Tisza közi táj meghatározó gazdasági, kereskedelmi és közigazgatási központjává vált. „A város gazdasági potenciálját a növekvő lakossága, a város-tanya szimbiózisban formálódó új agrárrendszere és a fennálló keretek közt előnyös társadalomszerkezete biztosította.”6 Az országos folyamatoknak megfelelően a reformátusok aránya Kecskeméten is folyamatosan csökkent a 19. és 20. században, 1825-ben még egyharmad (32%) volt az arányuk, 1910-ben már csak 23% volt református a város 68 424 fős lakosságából, 1930-ra Kecskemét közel 80 ezer lakosából 16 ezren vallották magukat reformátusnak, az arányuk ekkorra már egyötödre csökkent. Kecskemét erős mezővárosi tradíciókkal rendelkezett, és bár a századfordulón már megjelent az élelmiszeripar, döntően rurális jellegű település maradt. A 20. század elején a helyi népesség társadalmi rétegződése, lakóhelyi szegregációja és vallási hovatartozása szoros összefüggést mutatott. A módosabb gazdák között a reformátusok voltak nagyobb arányban jelen, míg a kisebb birtokkategóriákban a katolikusok. A 10–50 holdas középbirtokosoknak 23,5%-a, az 50–100 holdas módos gazdáknak 35%-a, a 100 holdnál nagyobb birtokkal rendelkezőknek már 40%-a volt református. A 10 hold alatti birtokosok között jóval magasabb volt a katolikusok aránya.7 Ez a felekezeti alapú társadalmi elkülönülés nemcsak a földtulajdonra, hanem a város értelmiségi rétegére is jellemző volt, a reformátusok aránya minden értelmiségi pályán jóval meghaladta a városi arányukat, a középiskolai tanárok fele, az ügyvédek 40%-a, a bírák és ügyészek 38%-a, a városi tisztviselők 36%-a, a tanítók 30%-a, az állami tisztviselők 26%-a volt református.8 Kovács Bálint tréfásan meg is jegyezte a vele készített interjú során, hogy a máshol élő lelkésztársai szerint, ha nincs is Kecskeméten arisztokrácia, a presbitériumban erős a „parisztokrácia” befolyása. Azt is megállapította, hogy a helyi zsidóság és a reformátusok adták a polgárság jelentős részét, és közöttük viszonylag jó kapcsolat volt, mert a zsidó fiatalok a ▼ 5 Rigó Róbert: Kecskemét helye a városhierarchiában és társadalmi változások a népszámlálások tükrében. Forrás , 2016/7–8, 81–97., 81–84. 6 Szilágyi Zsolt: Alkalmazkodó mezőváros, Forrás , 2020/7–8, 13–36, 31. 7 Rigó Róbert: Elitváltások évtizede Kecskeméten (1938–1948) . ÁBTL–Kronosz, Budapest–Pécs, 2014, 64–66. 8 Rigó: Kecskemét helye , 93.
