Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Rigó Róbert: Kecskeméti reformátusok a forradalmak idején (1918–1922) (Szabadkőművesek a város- és egyházvezetésben)
91 Rigó Róbert Kecskeméti reformátusok a forradalmak idején (1918–1922) Szabadkőművesek a város- és egyházvezetésben Tanulmányomban egyrészt azt vizsgálom, hogy az első világháborút követő forradalmi változások, a kommunista diktatúra1 időszaka, a román megszállás és a trianoni békeszerződés milyen hatást gyakorolt a Kecskeméti Református Egyházközségre, másrészt azt, hogy a forradalmak után páriának tekintett szabadkőművesek korábban milyen szerepet játszottak a város vezetésében és a helyi reformátusok körében. Az utóbbi években Hatos Pál Ravasz Lászlóról írt könyvének provokatív címe, Szabadkőművesből református püspök 2 irányította újra a figyel met arra, hogy a protestáns egyházakban a 19. század második felétől egyre gyakrabban fordultak elő szabadkőművesek, akik többségében a progresszív, liberális nacionalizmus hívei voltak, a katolikusok dinasztikus elvével szemben.3 A korszak egyháztörténeti vizsgálata azért is indokolt – mint ahogy Csűrös András Jakab megállapítja, a közelmúltban megjelent kötete elején –, mert a Tanácsköztársaság időszaka „egyházi téren, főleg református viszonylatban teljesen feltáratlan.”4 Hozzátehetjük, hogy helytörténeti vonatkozásban sem jobb a helyzet. Kecskemét a 18. század végén a történelmi Magyarország negyedik legnépesebb városa volt, a 20. század elején már csak a hetedik helyen állt, de Trianon után, 1930-ban népességszám tekintetében ismét az ország negyedik városa lett. Kecskemét kiterjedt külterülettel rendelkezett 1950-ig, a város közel 94 ezer hektáros (163 ezer kat. hold) határából a lakosság közel fele élt kül-, illetve belterületen ▼ 1 Egyetértve Hahner Péter érvelésével, a proletárdiktatúra elnevezés félrevezető, mert nem a nagyipari munkásság hatalomra kerüléséről volt szó, hanem egy szűk kommunista csoport „a hatalmi vákuumot kihasználva több-kevesebb fegyveres erőszakkal jutottak hatalomra, s mivel nem voltak képesek társadalmi támogatást biztosítani rendszerüknek [...] kizárólag a terror eszközével, a társadalom megfélemlítésével [...] maradhattak hatalmon.” Hahner Péter: Proletárdiktatúra vagy kommunista diktatúra? Rubicon, 2019. 4. szám, 62–73. 2 Hatos Pál: Szabadkőművesből református püspök. Ravasz László élete . Jaffa Kiadó, Budapest, 2016. 3 Uo., 100. 4 Csűrös András: Református egyházi élet a Tanácsköztársaság idején. A magyar reformátusság egy válságos korszakban. Károli Gáspár Református Egyetem, L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2021. 24–25. A téma az utóbbi években nagyobb figyelmet kapott, 2020-ban Fejérdy András szerkesztésében megjelent egy tanulmánykötet a kommunista diktatúra egyházakkal kapcsolatos politikájára és gyakorlatára vonatkozóan. Fejérdy András (szerk.): A Tanácsköztársaság és az egyházak. Egyházpolitika, keresztényüldözés, egyházi útkeresés. Szent István Társulat, Budapest, 2020. Az 1918 októbere és 1919 márciusa közötti időszakról egyháztörténeti szempontból Tengely Adrienn igen alapos kutatásainak köszönhetően országos szinten, de számos helyi adalékkal alátámasztva, széles körű információkkal rendelkezünk. Tengely Adrienn: A magyar egyházak a forradalmak korában . Líceum, Eger, 2011.
