Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Balázs Imre József: Avantgárd, emigráció, női alkotók: a felejtés struktúrái (Eppinger Weisz Margit és Madeleine Kemény Szemere)
18 elnagyoltabbak, így a gyöngédség érzelemhordozó gesztusait itt leegyszerűsítve, szögletesebben látjuk. Valamiképpen az emberitől távolított, a nonhumán világra is kiterjeszthető univerzalitás felé mozdul el az, amit a látvány üzen. Éppen ez lesz az a vonatkozás, amelyik a Cobra absztrakció, archaikus képi világok, állati dimenziók iránti érdeklődése felől jelentéses: Madeleine Kemény Szemerénél a Cobrára jellemző „primitivizmus” az, amit az értelmezők kiemelnek a mozgalomhoz való szerves kapcsolódás legfontosabb elemeként.25 A Cobra szervezési jellegzetességei közé tartozott, hogy nem tagnévsorok és akkurátusan vezetett nyilvántartások által dokumentálta azt, hogy ki tartozott a csoporthoz: a kiadványokban való publikálás, a csoportos kiállításokon való jelenlét az, ami mintegy meghatározza a Cobrához való tartozást. Noha a Kemény házaspár nem a leggyakrabban kiállító Cobra-művészek között említhető, a mozgalom története számontartja szereplésüket, kurátori és értelmező munkák újra és újra felsorolják, jellemzik őket az experimentális művészcsoport kontextusában.26 Madeleine Kemény Szemere története az újabb, fentebb már hivatkozott értelmezésekben többször is férfi/nő dinamikában, feminista megközelítésben kereteződik, ahol jelentésessé válik a saját festői karrier hosszabb időre történő megszakítása. A huszadik század női művészeinek munkásságát feltáró, újrakontextualizáló kurátori és történeti munkák összefüggésében a hozzá hasonló alkotók életműve egy jelenleg kifejezetten dinamikus kanonizációs erőtér részeként mutatkozik meg, ezért a művészettörténeti helyéről való gondolkodás még korántsem tekinthető lezártnak. Összegzésként megállapítható, hogy azok a kezdeményező gesztusok, amelyek mind Eppinger Weisz Margit esetében, mind Madeleine Kemény Szemere esetében dokumentálhatóak (aktív kapcsolatkeresés a magyarországi és nemzetközi művészeti színtérrel, meghívások, közvetítő tevékenységek, a Dubuffet-irány progresszív jelentőségének felismerése és adaptációja stb.), olyan szerepkörökben mutatják őket, amelyek a művészetek kontextuális történeteiben, vagy a world literature studies működési logikáját tekintve modellértékűek. A szakma módszer tani megújulása pedig mindannyiszor új típusú összefüggések feltárása, illetve korábban nem vizsgált forrástípusok feltárása nyomán remélhető. A kortársak elismerése az itt emlegetett művek iránt kiolvasható korabeli üzenetekből, írásokból ‒ a művészettörténészi-irodalomtörténészi feladat voltaképpen az ebben az esetben, hogy az időközben elhalványuló nyomokat, a történelem hordalékai által betemetett tárgyakat és szövegeket újra jelentésesen mutassa fel. ▼ 25 Uo. 26 Karen Kurczynski: The Cobra Movement in Postwar Europe: Reanimating Art . Routledge, New York, 2021.
