Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Sümegi György: Nagy István 1923-as kiállításának sajtója
19 Sümegi György Nagy István 1923-as kiállításának sajtója A Nagy István (1873–1937) festőművész életművében legjelentősebbnek tartott, művészete valóságos fölfedezését jelentő 1923-as kiállítása (Nemzeti Szalon, október 21. – november 4.) előtt már több tárlaton szerepelt, legelőször erdélyi városokban. Ezek közül legjelentősebb a Művészház VIII. csoportkiállítása (120 mű, Kultúrpalota, Marosvásárhely, 1914. április).1 Kiemelkedő volt a háborús mun káit bemutató, legnagyobb műszámú (300 kép) kiállítása, ám ezt még elnyomta a háború zaja. Művészeti törekvéseiből ízelítőt elsősorban a rendszertelen sajtóbeli híradások adtak, de megismerni az érett korszakába, legjelentősebb mű-színvonalra jutott alkotót először az 1923-as bemutatóján lehetett. Nagy István művészeti tanulmányai (mintarajziskola, müncheni akadémia, párizsi Julian iskola, római tanulmányút) után szülőhelyén, Erdélyben élt és dolgozott. Ám vándorló élete gyakran változó helyszíneinek pontos rögzítése komoly feladatot jelent biográfiája összeállítóinak. Nehezen pontosítható az is, hogy a mindkét hazában otthonosan élő és dolgozó festő a trianoni szerződés hatályba lépése, illetve a határok lezárása, Erdély Romániához csatolása után mikor, hogyan közlekedett, s mikor jöhetett Budapestre. Az életművét legelőször részletesen kutató és szakdolgozatában bemutató Pap Gábor szerint „1920 telét még” Kolozsvárt tölti.2 Ennek ellentmon dani látszik Wolfner József 1920. október 6-án írt levele, amelyben Nagy Istvánt már az itteni, Alföldön megkezdett (Mezőtúr, Csongrád) munkájával kapcsolatban értesíti.3 Surányi Miklós pedig még korábbi Magyarországra érkezését sejteti, amennyiben egy novellájába foglalt adatok tényekként elfogadhatók. Ehhez csak úgy tudunk közelebb jutni, ha megvizsgáljuk, ki volt Surányi Miklós (1882–1936), aki az első könyvet írta Nagy Istvánról. Surányi a pécsi ciszterekhez – ahová Babits is – járt iskolába, s hat évig énekelt Dulánszky püspök gregorián énekkarában. Gimnazistaként nyarakat töltött Gundy Miklós sásdi esperesnél, akitől sokat tanult. Jogász, levéltáros, és 1918-tól Budapesten íróként, ▼ 1 A Művészház 1909–1914 . Szerk.: Gömöry Judit, Veszprémi Nóra. Magyar Nemzeti Galéria, Bp., 2009. 87., 94. 2 Pap Gábor: A népdal forrásvidékén. A százötven éves Nagy István nyomában . Bp., 2022. 66. 3 Lóránth László – Sümegi György: Nagy István . Csíkszereda, 2007. 80–81. (Ezentúl: Lóránth–Sümegi 2007.)
