Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - Beke József: Szólásszerű kifejezések a János vitéz nyelvében
59 ÉrtSz) sincs meg, tehát aligha lehet benne bármelyik kétnyelvű szótárban. Ugyanis az a cselekvés sem él már, amit ez a szó egykor jelentett. Valaha a kézi mosás (akár patakban, mint Iluska, akár később mosóteknőben végezték) utolsó, befejező fázisa volt a ruha tisztázás a, ez után következett a kicsavarás, majd a terítés, szárítás. Értelmezése egyedül csak a Petőfi-szótár ban található meg: ’mos, illetve mosás után tiszta vízben kiöblít’. Tekintsük úgy, hogy az ÉrtSz azért nem tartalmazza a tisztáz igének ezt az értelmét, mert a régi háziasszonyok – szerencséjükre ma már elavult – egyik legnehezebb, a kenyérkészítéssel vetekedő nehézségű – munkájának, vagy inkább mesterségének szakkifejezése volt ez a „tisztáz”. Petőfi természetesen ismerte, mert hiszen az ő idejében még ez a házimunka is élt. Persze egyáltalán nem mellékes az sem, hogy Iluska e „tisztázó” munkája, mozgása mint látvány joggal tartotta fogva a heverésző Jancsi tekintetét: a sekély vízben álló leányka, amint hajladozva lógatja-mártogatja a kezében lévő ruhadarabokat a patak hullámzó, „a nyári nap sugárá”-ban meg-megcsillanó habjaiba. Többek között éppen ez a kifejezés is nagyszerűen bizonyítja, hogy Petőfi e csodálatos művének világa a valóságos falusi élet természetes hétköznapi körülményeiből indulva, majd hősével együtt fokozatosan egy-egy csodás elemmel gazdagodva, lassanként lép át egy mesével átszőtt világba, s az induló magyar helyszín legvégül „valóságos” Tündérországgá változik, ahol a falusi temető rózsaszála még a tündérvilágban is különlegesnek tűnő csodára képes. Az igazi csodát persze Petőfi fantáziája és szava teszi azzal, hogy a rózsaszál lezárja az óriási kört: visszavisz kalandokon, harcokon, még a halálon túl is a falusi világ harmóniájába. ▶ Az alábbiakban a János vitéz olyan kifejezéseit veszem sorra, amelyek néha mai szemmel is, talán idő múltán mindig egyre inkább magyarázatra szorulhatnak. (Abban a reménységben, hogy a János vitéz továbbra is a magyar iskolai okta tás mellőzhetetlen része marad az idők végezetéig.) Olyan szemmel teszem ezt, mintha valakinek csupán segíteni akarnék Petőfi e műve némely kifejezésének megértésében, értelmi pontosításában. Vagy esetleg csak fel akarnám hívni az idegen anyanyelvűnek a figyelmét arra, hogy a mű bizonyos helyén az egyes szavakat egyenként hiába keresi meg a szótárban, mert igen gyakran átvitt értelmű, szólásszerű kifejezéseket használt ott a költő. Ezeket sorra véve hozzájuk csatolom nemcsak a költemény adott helyén érvényes jelentést, hanem bizonyítékul azt is, hogy a leginkább hozzáférhető Magyar szólástárban (MSzt) vagy a Magyar értelmező kéziszótár ban (ÉKsz), esetleg csak az említett nagy, hétkötetes A magyar nyelv értelmező sz ó tárá ban (ÉrtSz) találhatók. Amelyik kifejezésnél nincs ilyen megjegyzés, az olyan saját művészi alkotás, amely
