Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - Beke József: Szólásszerű kifejezések a János vitéz nyelvében
58 Tenger virág nyílik tarkán körülötte. De ő a virágra szemét nem vetette; Egy kőhajtásnyira foly tőle a patak, Bámuló szemei odatapadtanak. De nem ám a patak csillámló habjára, Hanem a patakban egy szőke kislyányra, A szőke kislyánynak karcsu termetére, Szép hosszú hajára, gömbölyű keblére... Mert a pázsit fölött heverésző juhász Kukoricza Jancsi, ki is lehetne más? Ki pedig a vízben a ruhát tisztázza, Iluska az, Jancsi szivének gyöngyháza. Mindjárt itt van az első versszak a maga egyszerűen kedélyeskedő, mindenki előtt teljesen világos megállapításaival – no de a végén ott a vagyon szó az idegen anyanyelvű olvasó számára! Ha jó kétnyelvű szótára van, legalább olyan terjedelmű, mint a mi kétkötetes, kitűnő Magyar értelmező kéziszótár unk (a továbbiakban: ÉKsz), akkor megtalálhatja a vagyon szónak ezt a jelentését: „valakinek a tulajdonában levő értékek összessége”. Vajon hogyan illeszti ezt be a sor eddig lefordított szavai közé? (A juhásznak a nagy melege az összes értéke?) Gondot okozhat a „Tenger virág” kifejezés is, hiszen csak egy patak említődik a közelben, de még inkább kérdéses lehet a „szemét nem vetette” kifejezés. Csak meg ne keresse a bármely szótárban megtalálható „szemét” szót, mert annak jelentése teljesen félreviszi, ellehetetleníti a megértést! Ha ezt a csapdát elkerülve a szem meg az odatapad szavakat keresi, az utóbbi szó értelméhez bizony megint csak az olyan bő szótár adhat segítséget, mint a mi említett magyar kéziszótárunk. Ebben persze nincs ilyen: kőhajtásnyira , de megtalálható a kőhajítás szó, csak ki kell találni, hogy ez ugyanaz, mint a versbeli népies formájú kőhajtás , sőt a szótárban utána következő kődobásnyi is ugyanazt jelenti. Az előbbiek bizonyára érzékeltetik, hogy bőven található a János vitéz szö vegében olyan kifejezés, amely anyanyelvünkben ugyan annyira természetes, világos, egyszerűen érthető, hogy nekünk föl sem tűnik, szóra sem érdemes, de az idegen anyanyelvűnek gondot okozhat éppen „tősgyökeres magyar” voltánál fogva. Persze arról is lehetne találgatni, hogy egy mai (még inkább jövőbeli) magyar fiatal pontosan tudja-e, mi a „nyáj”, mi a „suba”? De talán ezek még nem zavarják a megértést. Viszont azt hiába kérdenénk, hogy mit jelent ez: „...a ruhát tisztázza”? A „tisztáz” szavunknak az a jelentése, amelyet itt alkalmaz a költő, ez ugyanis még a mi legnagyobb, a hétkötetes értelmező szótárunkban (a továbbiakban:
