Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2023 / 5. szám - Tóth László: Mozgó világ (Széljegyzetek – elszelelt esztendőkhöz – 1970-es évek)

42

pillanatban ő a vezetője... Igen ám, de az előző napon, vagyis így mégsem teljesen Izsáé lesz az érdem, hogy Grendel ott esik át az író-olvasó találkozók tűzkeresztségén, vagy ha úgy veszem, ott avatódik (ütődik?) igazán íróvá... Ám a lényeg a lényeg, úgy látszik, az egyből rögtön kettő is lesz, ami harmincadik születésnapomhoz – így, Grendellel és Soókyval – egészen jó kis előjátéknak

mutatkozik... Lajossal egyébként a párkányi expressz busszal érkeznénk Izsára, és Laci onnan visz majd át bennünket Marcelházára (s persze a találkozó után vissza is hozna anyámékhoz)... Különben Soóky azt is ígéri (akinek A hidakat felrobbantják

c. versét a minap küldtem el a békéscsabai Új Aurórának), hogy a decemberi Szemlébe írna valamit a Hűtlenek

ről, ami azért is remek, mert így ott is nyomatékosítani tudnánk Lajos irodalmi belépőjét, hisz Cúth Jancsi is ígért róla egy futamot, s a kettőt jó lenne egyugyanazon számban hoznunk.14

(1979. augusztus 25., szombat)

„Elmém élét koszorúkon...” Kálnoky László groteszkje a legújabb Új Tükör

ben (

Elmém élét koszorúkon köszörülöm

). Fanyar-ironikus példabeszéd arról, hogy minden nézőpont kérdése: ha innen nézem ugyanazt, ilyen, ha onnan, olyan – milyen is (és mi is az) tulajdonképpen? Egy biztos. Kevés költő képes hetvenéves kora felé ballagva megújulni, illetve Kálnoky esetében nem is egyszerű megújulásról, hanem újjászületésről van szó. Hogy jó költő: azt eddig is becsülni lehetett benne, de hogy teljesen más pályára álljon rá, mint amin eddig mozgott – az mindenkit meglepett. S ha innen nézem: mire rend szerint megvénült volna, mintha varázsütésre: megrázta magát, s egyszeriben megfiatalodott! Bár csak – mindig, amikor szükség lesz rá – követni tudnám a példáját... De a vers egy másik, nem sokkal korábbi Kálnoky-opust is eszembe juttatott, az Egy (vagy két?) letört liliomszál

címűt az Új Írás

májusi számából. Parádés – talán lehet, az Elmém élét...

-nél is parádésabb – fordulatok, nyelvi lelemények, a végső

kig fokozott abszurditás tűzijátéka ebben is; mindegyre az elme Ferlinghetti-féle vidámparkját idézi fel számomra fiatalkoromból (beatnik koromból?). (Bár a Lángok árnyékában kötet Kancsal világ

ciklusa, noha még távolról, már ide is utal

hat, sőt, ami azt illeti, az anno példátlan vihart kavart A kegyelem oltárán

is egészen nagy vers a maga éles társadalomkritikájával, történelmi pesszimizmusával, gúnyrajzával...) (1979. szeptember 16., vasárnap)

▼

14 Lásd Cúth János – Soóky László: Két vélemény egy könyvről

. Irodalmi Szemle, 1979. december, 10. sz., 889–890. p.