Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2023 / 5. szám - Tóth László: Mozgó világ (Széljegyzetek – elszelelt esztendőkhöz – 1970-es évek)

43

Mátyás király Izsán?

Grendellel a délutáni párkányival érkeztünk Izsára, ahol már várt bennünket Soóky Laci, hogy átvigyen minket a marcelházai estünkre. Aztán vissza Izsára anyámékhoz, ahol másnap ugyanez. S ahol nem kétséges, hogy Lajos jelenlétének (személyiségének) is volt némi köze ahhoz, hogy találkozónk egészen jó hangulatúra és – minden megelőző szorongásom ellenére – fesztelenre sikeredett...15

Mindössze azt rühelltem kicsit (nagyon), hogy miként Mátyás király megkapáltatta hajdan az urakat, anyám Grendelnek is parancsba adta, hogy szüret lévén, gyerünk mindketten a szőlőbe, mert hogy az még az olyan városi fajtának sem fog ártani, mint ő... S ez ellen bizony – amit anyám egyszer elhatároz – nem volt apelláta. Így aztán most már Lajos is rájöhetett, hogy azért némileg kellemesebb csöndeskén iszogatnia a bort, mint megtapasztalni, hogy miből is lesz... (1979. szept

ember 20–21., csütörtök, péntek)

Gát Ruffy Péter (újabb) írása a Magyar Nemzet

ben Komáromról (a múlt héten is volt egy, akkor a várról és az erődrendszerről írt), ezúttal Jókairól, illetve az arany ember titkáról, kilétéről. Itt olvasom, hogy Jókai egészen 1872-ig, a regény megjelenéséig nem járt az Al-Dunánál, illetve a Vaskapunál, noha művében emlékezetes leírás(oka)t szentelt neki. Később, amikor eljutott oda, s egy újság kérésére meg kellett volna fogalmaznia útjával kapcsolatos élményét, ezt válaszolta: „Nem tudom leírni, mert láttam.” Nos, akár igaz ez a történet, akár nem – pontos. A valóság, a személyes tapasztalat ugyanis sokszor torzít, s gátat szab őszinte (gyermeki?) realizmusunknak. Jókai azért (is) nagy írónk, mert semmitől sem engedte befolyásolni (eltéríteni) – még a valóságtól sem – a művét, művei igazságát. (1979. október 14., vasárnap)

A mi „repülő egyetemünk” Miként tavaly, idén is összejöttünk vagy tucatnyian életkorban és gondolkodásban egyívásúak (s nem utolsósorban: egy-ivásúak) Mészáros Karcsiék nyékvárkonyi falusi portájának kertjében (tavaly még Alistálon voltunk náluk, azóta váltottak). ▼

15 Később, vagy egy év múlva, Grendel a Nőbe írt egy kis jegyzetet az író-olvasó találkozókról (Nő, 1980. 42. sz., 6. p.), melyben – akkor már túl lévén néhányon – épp az izsait nevezte közülük a „legemlékezetesebbnek”, mert azt egyáltalán nem „rendezvény” jellege minősítette, hanem olyan „spontán beszélgetéssé” sikeredett, melyből több is elkelne írók és olvasóik közt, hogy valamelyest ezek is oldhassák „kollektív magányukat”.