Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 5. szám - Tóth László: Mozgó világ (Széljegyzetek – elszelelt esztendőkhöz – 1970-es évek)
37 Kavalkád A tháliások városligeti produkciója után szokott helyünkön, Gárdonyiék II. ker.-i, Bimbó u.-i lakásában szálltunk meg. Napközben a városban lófráltunk, délután pedig ki Szentendrére, ahol az egész teret, illetve a színpadot körbeölelő városrészletet játékba hozó, Kerényi Imre rendezte Tévedések vígjátéká ra volt jegyünk. Mely színes játékszíni kavalkádban megint megtapasztalhattuk, hogy a legkülönbözőbb, sokszor egymással is ellenkező színészi karaktereket is – amilyen Tolnay Klári, Schütz Ila vagy Sunyovszky Szilvia, Székhelyi József és Dunai Tamás, Horváth Sándor és Márton András, Tímár Béla és Kalocsay Miklós – hogy lehet egyetlen rendezői elképzelés érdekében egységbe fogni. Mindent egybevetve, Kerényi Imre olyan színházat produkált alkalmilag összeverbuvált társulatával, s magának a városrésznek és a népes nézőseregnek a játékba hozásával , melyre valószínűleg maga Shakespeare mester is elismerően csettintett volna... (1977. július 24., vasárnap) Struktúra Mészöly Miklós regényrészletnek is titulált, de műegésznek is beillő izgalmas prózája a januári Híd ban ( Egy jelentéktelen körülmény részletes ismertetése ). Ebben pedig egy felülmúlhatatlan mondat (illetve szinte az egész ilyen, a maga sajátos, mészölyi látószögéhez igazított „felülmúlhatatlan” mondatokból áll): „A Habsburgbirodalom széthullása után Magyarország baromfiudvarrá zsugorodott, tenger helyett egy itatóscsészével az udvarán; cserébe viszont független lett...” Mészöly már rég nem mondatokat ír, rég nem mondatokból építi írásait, hanem – akár zeneinek is nevezhető – struktúrákat szervez (itt groteszk-ironikus hangszerelésben), amelyeknek éppenséggel csupán az egyik kikerülhetetlen eleme, amit mi általánosságban (hagyományosan) mondatnak nevezünk. 1978. január 20., péntek) Bábi Nem halogathatom tovább a Bábi-nekrológot az Irodalmi Szemlé nek, hamarosan lapzárta, küldenem (vinnem) kell. Szerencsére a Szemle nyáron nem jelenik meg, hiszen Tibor bátyánk még júniusban meghalt, ott voltam a temetésén is, így nyertem két hónapot. Utálatos dolog nekrológot írni, annak csupán egyetlen változatát szeretem: amelyet rólam írnak majd (ha...), akármi legyen is az, de azt már nem nekem kell. Én kedveltem az öreget, akármennyien is utálták, és valószínűleg mindenki joggal, hisz nem volt egy könnyű – és könnyen szerethető – ember, annyi szent. Szent meg pláne nem. Költőnek azonban nem volt rossz, utolsó kötete, a
