Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - Gönczi Gergő: Petőfi Sándor és az 1848. évi szabadszállási választási botrány iratai a Bács-Kiskun Megyei Levéltárban
52 tanúsága szerint Petőfi Sándort senki sem jelölte a választáson, mintha nem is lett volna június 15-én Szabadszálláson. Úgy vélem, a történtek és a választási jegyzőkönyv alapján Nagy Károly és köre tudatosan hajtották végre a választási csalást: az 1848. évi V. tc. 30. §-ának szándékos kijátszására alapoztak, amelyet Petőfi Sándor Szabadszállásról történt eltávolításával, híveinek várostól való távoltartásával és így a költő jelöltetésének sikeres megakadályozásával tudtak keresztülvinni. Talán Urbán összegezte legjobban a történteket: „Kimondhatjuk, hogy a bevált kortesfogások rutinos alkalmazása és az új választási törvény által nyújtott lehetőség felismerése biztosította ezt az eredményt, amely mögött pedig súlyos visszaélések húzódtak meg.” 41 Ennek ellenére Petőfi nem hagyta annyiban a dolgot, még a választás napján megfogalmazott egy igazságügyi minisztériumnak beterjesztendő petíciót, amelyben a visszaélések alapján újraválasztást követelt. Erről Bankós Károly 1897. december 30-án írt Irma lányának levélben: „Az a kézirat, melyről neked említést tettem, nem levél, hanem kérvény a követ vá lasztás megsemmisítése iránt, mit Petőfi távol létemben a Szabadszállásról hazaérkezett választópolgárok kívánatára a választás napján, dél tájban önnön maga saját kezűleg írt és szerkesztett a szobámban talált takaró vagy makulatur-papírdarabra.” 42 Az eredeti fogalmazványról tudjuk, hogy Bankós tisztáz ta le, és a hivatalos kérvénnyel a Petőfi vezette küldöttség június 18-án vagy 19-én megkereste Deák Ferenc igazságügyi minisztert, aki az illetékes belügyminisztériumhoz irányította őket.43 Az újraválasztási kérvény egyik másolatát a Bács-Kiskun Megyei Levéltár őrzi, így jól ismerjük tartalmát.44 A petícióban jól összefoglalták a választás előtt és alatt tapasztalt visszaéléseket: a költő elleni rágalomhadjáratot, Petőfi folyamatos ellehetetlenítését és kikényszerített eltávozását Szabadszállásról. Ezek mellett egy újabb bizonyítékot is találunk a Petőfi-párti választók szándékos akadályoztatásáról és Virágh Dénes kunszentmiklósi főbíró választási csalásban betöltött szerepéről: „a választás előtti napokban minket városunk tanácsa azzal ijesz tett, hogy ők ott hagyják hivatalaikat, ha Petőfire szavazunk, s a választás előtti este a főbíró parancsára nem a kezesménes, hanem a szilajménes hajtatott be; így játszattunk ki, hogy hámos lovaink nem hajtatván be, sokan közülünk oda sem mehettek a választásra.” A 176 aláírással megerősített kérvényben végül Petőfi és hívei kijelentették, nem ismerik el törvényesnek Nagy Károly győzelmét, ezért egy új választás kiírását követelték Kunszentmiklósra, és azzal fenyegettek, ha kérelmüket nem teljesítik, tömegestül kilépnek a nemzetőrségből. ▼ 41 Urbán 2001. 406. 42 MNL BKML XV. 11. 8/1. 43 Urbán 2001. 402.; MNL BKML XV. 11. 8/1. 44 MNL BKML XV. 11. 106/2.
