Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 5. szám - Tóth László: Mozgó világ (Széljegyzetek – elszelelt esztendőkhöz – 1970-es évek)
32 Déry nyomán is, aki a három és fél évtizedes távollét után, közel hatvanévesen hazatérő Lengyelt, ha jól emlékszem, a legfiatalabb magyar írónak nevezte.) Azt panaszoltam, hogy mi, húsz-, harminc-, negyvenévesek, mennyire nem tudunk ellenállni a mindennapok megmerevítő, elöregítő tényezőinek, s ellentétes példának hoztam fel Lengyel Józsefét. Nem puszta írói fogással, hanem meggyőződéssel. Mert műfaj- és formakereső nyugtalanságát, reflexeit fiatalosabbnak gondoltam sokunk beidegződéseinél, formaismétléseinél, formamásolásainál, monoton zsolozsmázásainál. Ezért nem szeretném búcsúztatni őt most sem. Hiszen tőle is mindig idegen volt a búcsúzás. Soha nem is búcsúzott, mert mindig tudta: visszatér, mindig tudta, akárhova vigyék az útjai, itt marad mindig. Hiszen „A halál [...] csak az üres álcát kapja, amiből már kipergett a lényeg”. S e „kipergett lényeg” bennünk nyitott, illetve nyit új s új dimenziókat. Mely távlatok magunkhoz, illetve esetemben legalábbis – elsősorban magamhoz vittek közelebb. (1975. július 16., szerda) Szabálytalan kalandozás... ...az Irodalmi Szemle júniusi számában, melynek nyitó-, és szerintem egyértel műen húzóanyaga Kovács Magda égit és földit egymásra játszató, reálist és transzcendenst együtt néző novellája, az Én, a csillagbognár . 8 Ugyanitt Koncsol László Cselényit újraindító bevezetése (Cselényi László új versei elé ) és bőséges sze melvények az Összefüggések ből. S Koncsolnak egy másik fontos anyaga is: Jelmez nélkül című nagyívű beszélgetése a cseh és a szlovák operaszínpadok nagyszerű, magyar térfélen kevésbé ismert énekesével, Kovács Lajossal. Sőt, egy harmadik anyag is tőle: Rúfus A költő és a szülőföld c. esszéjének fordítása. A szlovákiai magyar költészetről Szakolczay Lajos írt Szabálytalan kalandozásai ban. Többek közt ezeket: „A jugoszláviai Új Symposion tájáról ismert modern verset egyesek honi ízekkel, a szülőföld, a népköltészeti hagyomány elevenségével próbálják beoltani. Varga Imre és Tóth László lírája néz, a provincia »nyűgeit« is hordozva, a legmagasabbra. Mindkettőnél látni az utat (és a versek mögött munkáló, évek alatt megszerzett műveltséganyagot, szakmai tudást): azt, hogy az ösztönös, a magyar nyelvet az átlagosnál jobban »érző« műveltségélményt és megrendültséget kibeszélő versíró miként vált modern költővé.” Ugyanakkor antológiánk, az Egyszemű éjszaka vállalkozását és irányváltását nézve a fiatal magyar költészetet prezentáló antológiák (Elérhetetlen föld ; Kapuállító ; Vitorla-ének ) költőinek társává avat minket azzal, hogy antológiánk „lírai-hangsúlya”, akárcsak Tolnai Ottóéké ▼ 8 Két évvel később erről kapta címét Magda bemutatkozó novellás könyve is (Madách, 1978).
