Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2023 / 5. szám - Tóth László: Mozgó világ (Széljegyzetek – elszelelt esztendőkhöz – 1970-es évek)

33

és Domonkos Istvánéké, illetve a Hol, ó, hol

utánuk induló költőié: Podolszki Józsefé, Böndör Pálé, Jung Károlyé) már „egy másfajta hagyomány jegyében alakul”. Azaz „A haza, a szülőföld, a történelem csak nagy áttételekben van jelen a versben; a költemény, legalábbis az indulás pillanatában úgy tűnik, egyszemélyű csoda, önmegvalósítást kifejező szöveg: Pilinszky János és Nemes Nagy Ágnes ihletett pillanata, gondolatritmusa és formafegyelme mintázza. És a külföldi avantgárd polgárpukkasztó sokkhatása sem idegen tőle.” (Mindezek után pedig Átkelésemet külön is kiemeli a többi – s a többiek versei – közül.) Mészáros Laci pedig ugyanebben a lapszámban az Ithakából Ithakába

című kötetemről írt – némi okoskodásokkal és tudálékoskodással vegyített – egyértelmű dicsériádát. Aminél azonban mindenképpen fontosabb és lényegesebb írásnak tudom Varga Imre Hogyan olvassunk verset

című elemzését Szilágyi Domokos Sajtóértekezleté

ről, mely úgy beszél tárgyáról, úgy értekezik a modern vers mibenlétéről, hogy közben minduntalan magát leplezi le, illetve a maga költészeteszményét, költői törekvéseit vázolja fel. (1976. június 22., kedd)

Feltört pecsét Egész oldalon közli a Vasárnapi Új Szó

Milan Kraus-fordításaimat; öt verset (Titokzatos erdő

; Az éj megidézése

; Nélkül

; A fazék bölcsessége

; Vonal

), kis életrajzi jegyzettel. A magyar olvasó szinte egyáltalán nem ismer(het)i őt; Magyarországon talán még nem is hallották a nevét, a csehszlovákiai magyar lapok sem sűrűn közöl(het)ték eddig. Magam is Koncsol Lászlótól hallottam először a nevét, ő hívta föl a figyelmem a verseire is. Koncsol Pilinszkyvel hozta párhuzamba, s tulajdonképpen ez keltette föl iránta az érdeklődésemet. A párhuzam, úgy gondolom, egyszerre érvényes is, meg nem is. Kevésszavúsága, vallásossága, verseinek misztikus vonulata és meditatív jellege részben kétségtelenül emlékeztet magyar kortársára (akinél mindössze három évvel fiatalabb), ugyanekkor mintha valamivel tárgyszerűbb, filozofikusabb lenne nála, mintha kicsit nagyobb távolságot tartana az elsődleges élménytől (ilyen értelemben alkata, költészete inkább Nemes Nagy Ágnes felé hajlik el). Civilben Kraus evangélikus lelkész volt, később, több mint három évtizeden keresztül kiadói szerkesztő. A háború neki is meghatározó élménye, ami első két-három kötetére erősen rányomta a bélyegét (nem mindig pozitív értelemben), majd közel másfél évtizedes hallgatás után jelentkezett újra Načatá pečať

(Feltört pecsét) című kötetével; igazából ez fogott meg engem is; nem is értem, hogy nem figyeltem föl rá megjelenése évében, még 1969-ben. Prózaversei egészen különös atmoszférával telítettek; a titok mint egyetemes transzcendens tapasztalat szinte mindegyik opusában meghatározó szerepet játszik. Elhatározásom, hogy többet is fordítsak tőle, akár egy egész