Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 5. szám - Pásztor Andrea: Black out; Dögkút
15 – Nagyon szép vagy – és megnyalja a fülcimpám, miközben ezt súgja. Rámfekszik, lökéseket érzek, meg azt, hogy csöpög rám az izzadsága. Azt képzelem, a kinti eső az. Kinyitom a szám, sós. Innen vagyok biztos abban, hogy nem az eső az. Mégis úgy hiszem, álmodok. Sokáig álmodok. Aztán valaki kopog az ablakon. Felriadok. Reggel van. Látom ezen a kis heverőn a két meztelen testet, az övét és az enyémet is. Kívülről látom a saját testemet, de nem én vagyok az, aki itt fekszik. Felülök, hogy a ruháimat megkeressem. Szédülök, és elmondhatatlanul hasogat a fejem. Felül ő is, mosolyog. Valóban csálék és feketék a fogai. Nem álmodtam. A penészes sarokban megtalálom a ruháimat. Kiveszem a farmerom zsebéből a telefonom. Huszonhét nem fogadott hívás anyámtól, és számtalan esemes. Felöltözöm. A sár megszáradt a csizmámon, könnyebbnek kéne lennie, mégis nehezen emelem benne a lábaimat. Az ajtóhoz kísér. Kinyitja. Az erős fénytől hunyorítok, nem is látom azt, aki kopogott. Kilépek a fényre, ő visszahúz, a kezembe nyomja az alufólia darabokat. – Egy csomag ajándék neked, a bátyádét meg kifizetted éjszaka. Dögkút A két fiú csípőre tett kézzel, kihúzott háttal áll egymás mellett. Mintha csak édestestvérek volnának, gondolhatja bárki a testtartásukból, aki hátulról látja őket. Még a rövidnadrágból kilátszó, vékony lábszáraik is pont ugyanolyan mazsolabarnára sültek. De ha megfordulnának, rögtön szembetűnne, hogy valami nem stimmel. Az arcuk egészen más. Azt mindkettő a saját anyjától örökölte. Csak az apjuk volt közös. Állnak a dögkút fölött, ahová a nagyobb a kisebbet a biciklivázon vitte el. Egyik sem fogja be az orrát, pedig mindkettejük számára elviselhetetlen a bűz, amit éreznek. A nagyobbat Pistinek hívják. Apjuk után kapta a nevét, de a kisebbnek erről fogalma sincs. Ő úgy tudja, az apja Molnár István, a bátyja Molnár Pisti, ő meg Molnár Marci. Pisti nagyon messziről érkezett hozzájuk, ezért csak kéthetente hétvégén találkozhattak. Ilyenkor Pisti biciklire ültette Marcit, és megmutatott neki minden érdekeset a faluban és a falun túl. Jobban ismerte a környéket, mint az öccse. Azelőtt ő is itt lakott. De ez akkor volt, amikor az anyja még együtt élt az apjával, és Marci még senki elképzelésében nem szerepelt. Ma már csak vendégként jár ide. Nincs itt fogkeféje, pizsamája, mindent magával hoz, amikor vonatra száll. Még ágya sincsen, az öccsével alszanak fejtől lábig, annak egyszemélyes heverőjén. A bicikli is Marcié, csak az nem tudja még használni, mert ha felül, nem éri a lába a pedált.
