Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 3. szám - Novák László Ferenc: Étkezési kultúránk sarkköve: a sertés és szalonnája
94 A zsírsertés a sumadia sertésből származtatható, s tenyésztésében az uradalmak, mint például a kisjenői Arad vármegyében – jártak elöl.19 A mangalicafajta még ritkaságnak számíthatott, melynek tartásával, illetve tenyésztésével nagyobb gazdaságok, uradalmak foglalkoztak a XVIII. században. Jóllehet a szalontai sertés általános lehetett még a XIX. században, azonban például a kisjenői uradalom tenyészetében a szőkekondor sertés még megtalálható volt. Erre szolgál bizonyságul az, hogy az Alföldnek arról a vidékéről rendszerint hajtottak errefelé értékesítésre disznókat. Így 1803-ban is, amikor feljegyezte a számadóbíró július 19-én, hogy „Vettem a’ Váras számára 6 sertéseket Kis Jenői Oláh Hadzi Jánostol”. A következő esztendőben, 1804. július 2-án ugyancsak a régi fajta disznó vételére került sor: „Vettem a’ Város számára itt az a Piaczon egy György nevű Oláhtul 8 darab hizlallni való sertéseket” 144 forint értékben.20 A mangalica kedvezőbb tulajdonságai révén terjedhetett el (vastag szalonnájú, porhanyós húsú, későbbi időben „zsírdisznónak” is nevezett jószág), amelyben ugyancsak a nagyobb gazdaságok, uradalmak jártak elöl. Nagykőrös pótharaszti pusztáján is így tarthatott a bérlő mangalicakondát. A XIX. század közepén már ez lehetett a legelterjedtebb fajta. Galgóczy Károly írja, hogy Nagykőrösön „Fajt illetőleg az itt tenyésztett sertés némelyeknél gondosan megválasztott kitűnő tiszta faj. Legjobban kedvelt és legtöbb a kis és nagy mangalicza , aztán a nagy konyafülü és a feketefecskehasu Tisza-faj ”. 21 Galgóczy Károly a nagykőrösi gazdasági iskola tanára volt az 1840-es években.22 Ismerte a városban tartott sertésfajtákat, amelyek között a régi fajták még megtalálhatók voltak. A kőrösi tanács számadásaiban rendre említett vásárlások, a Tiszántúlról hozott sertések között lehetett a réti sertés, a „fekete fecskefarkú Tiszafaj” és a „kónyafülű”, amely valójában a szalontai fajtával hozható kapcsolatba. Arany János 1851-ben jött tanítani a nagykőrösi református gimnáziumba a bihari Nagyszalontáról. Kiváló tanártársai közé tartozott az általa is kedvelt, fiatal, tehetséges történész Szilágyi Sándor, aki disznótort rendezett, s oda meghívta barátait, kedves tanártársait. Arany meg is örökítette ezt az eseményt a „Disznótoros vers” című költeményében („Alkalmatosságra írott versek”), amelyben említést tesz a sertés fajtáját illetően: „... hogy a malacz élve / Nem szokott fizetni, se nyárba, se télbe / Még is akad bő ven, árpa, kukoricza, / Hogy kedvére élhet a ▼ 19 Szabadfalvi, id.m. 1991. 20 MNL PML NkV SzK 1803/04. 126. pag.; SzK 1804/05. 21 Galgóczy i. m. 1896. 525.; Vö. Szabadfalvi i. m. 1991. 22 A haza oltalmazására fogott fegyvert 1848/49-ban, diákjaival részt vett a szabadságharcban, ezért nem maradhatott a kőrösi iskolában, nem erősítette meg az osztrák hatóság tanári munkájában. Pestre távozott 1853-ban, ahol széles körű tudományos munkát fejtett ki. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választotta. Ő írta és szerkesztette Nagykőrös város monográfiáját. Ádám Gerzson: Nagy Kőrösi Athenas. Nagykőrös, 1907.
