Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 3. szám - Novák László Ferenc: Étkezési kultúránk sarkköve: a sertés és szalonnája
90 románság kereskedett. Nagykőrösön keresztül egy fontos útvonal haladt keresztül Tiszántúlról jövet, a tiszainokai réven át Pest városáig (a Budai út nevet viselte). Magyarország egyes vidékein évszázadok során említik a sertésdézsmát és -tizedet, illetve a természetbeni szolgáltatást. A jószágállomány kilenced- vagy tized részét kellett a földesúrnak beszolgáltatni. Számos történeti adat bizonyság erre. Egy 1551-ben készült úrbéri összeírás (conscriptio) szerint Eger városában cenzus (pénzben fizetett adó) fizetése volt érvényben. Többek között évente két alkalommal 40 forintot fizettek, 50 csirkét, 120 tyúkot, karácsonykor 6 disznót, húsvétkor 2 nyúzott bárányt, 120 tojás és 12 „új sajtot” adtak adó fejében a lakosok. A Szepesi Kamara összeírásában szerepel szilágysági Zilah városa, ahol többek között sertés tized, vagy annak megváltásáról történik említés. Szatmár vármegyében a Börvelyi-járás falvaiban szokásban volt a sertéstized, de Aranyosmedgyesen a szalonna is az adótételek között szerepel. Kökényesden megjegyezték, hogy a jobbágyok cenzusban sertéstizedet nem fizetnek.4 A naturálék, természetbeni szolgáltatások között például Gömörben, Hontban is számos történeti adatban bukkan fel a sertés. Az 1767-es Mária Terézia-féle úrbérrendezésig országszerte kontraktusokban, szerződésekben rögzítették az úrbéres jobbágyok, zsellérek és a földesurak kapcsolatát. Pénz, munkaszolgálat (robot) mellett többek között naturálékat kellett adni a földesúr konyhájára (borjút, baromfiféléket, tojást, mézet, a hegyvidéken nagy erdőségek lévén erdei vadak közül őzet, szarvast, fenyőmadarat és császármadarat), de sertést is adni kellett. Különösen azokban a hegyvidéki falvakban, ahol a tölgyerdő makkja is szolgált a sertések táplálására. Az adónemek között bukkan fel a „szemet sertés” kifejezés. A jobbágyság pénzben lerótt adójának sokfélesége válik ismeretessé Gömörben. A jobbágy fizetett „hetes pénzt”, „Liedl pénzt”. Ennek jelentése nem derül ki az 1769-es úrbéri kérdőpontokra adott válaszadásból. Több faluban előfordul a „szemet pénz” fizetése. Nagyobb értéket képviselt, mint a hetes pénz. Például Détéren esik szó arról, hogy „szemet pénzt Kilencz máriást fizettek, vagy a helyett minden egész Házhelytül egy sertést” adtak. Ennek etimologizálása kapcsolatban áll a sertéssel. Szemet pénzt fizettek, ha az erdőben abban esztendőben nem termett makk, s mivel a sertéskonda, csürhe bérben történő legeltetése nem hozhatott hasznot a földesúrnak, sertést kellett adniuk helyette. Jesztén a földesúrnak ajándékba adott sertést nevezték „szemet sertésnek”. Péterfalán is hasonlóképpen fizettek „szemet pénzt”. ▼ 4 MNL Országos Levéltára E Fasc. 010 No. 64. Urbaria et Consciptiones E-156. Regestrata UC 1:1
