Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 3. szám - Lakatos-Fleisz Katalin: „Az élet legősibb princípiuma színészi” (Szentkuthy Miklós: Szent Orpheusz breviáriuma I. Széljegyzetek Casanovához)
82 Kép – szépség ‒ morál A beszélő Abaelardus Sophismata... művéből hosszan idéz, épp azt a részt, ami kor a szerző megpillantja Héloïse-t, tehát a szerelembe esés pillanatát ragadja ki. A megpillantás képek sokaságához vezet, amelyek nincsenek kapcsolatban egymás sal, de kényszerítőerővel rendelkeznek Abélard számára. Ez a vonzás, ami „nem én”, azaz természetellenes, a „kényszerképzet ek” világába tartozik Abélard szerint. Ez a vonzást kiváltó kényszerítő képiség – mint ami a valóságos nőtől „elvezet” ‒ miatt lesz izgalmas a Casanova-memoár értelmezője számára, és ezért is állítja párhuzamba magával a kommentárral. A nő tehát egyrészt irreális álomkép, másrészt életszerűen nyers testiség. Ezt a kettészakítottságot, ha a beszélő „Alexandria átkának” nevezi is, de elvonatkoztatni tőle nem tud. Dualitások mozgatják mindenütt a kommentár gondolatait: test‒lélek, nüansz‒lényeg, ezredik asszony‒első igaz szerelem, futó kaland‒nagy szenvedély stb. És az igazán izgalmas ezekben a szélső pólusokban az, hogy nem dualitásukban kezeli őket a beszélő, hanem egymásnak való megfelelésükben. Tehát az ezredik asszony is lehet igaz szerelem. Maradjunk még egy kicsit a látás élményénél. A kép, a képiség szimbóluma kötetben Tintoretto Zsuzsanna-festménye is (Zsuzsanna és a vének ). Mind Casanova, mind Abaelardus látásélményében, mind a beszélő Tintoretto-képleírásában egy dolog dominál: a látással az ember önmaga dolgoktól való elválasztását, a szembenállást, a nem ént éli meg. Paradox módon épp a látással való összekapcsoltság révén. „Öregek és kamaszok böjti hulla-lakomája: a kép” – írja a beszélő egy helyütt Tintoretto Zsuzsanna-képéről elmélkedve. Miért fontosak nekünk ezek a képről szóló leírások? Ha a szerelemben esés, a vágy, tehát a kapcsolat kezdeményezője nem más, mint kép, a képzelet felnagyítása által a valóság válik bizonytalanná. Maguk a kommentár szövegei mondják ezt. Lépten-nyomon találni olyan szövegrészeket a kötetben, ahol a valóság és kép meg nem feleléséről, szembenállásáról beszél. És nem is csak a szembeállításokban van ott a kép-problematika. A kép nem(csak) tematika szintjén jelentős a kommentárban, de átfogóbb értelemben mint tükörkép, a szerelem esztétikumának tükörképe jelentős. Mit jelent a szerelem esztétikuma? (A szerelemnek etikája is létezik.) A dán filozófushoz, Sören Kierkegaardhoz fordulhatunk itt segítségért. Nem célom Kierkegaard esztétikai és etikai stádiumának gondolati ívét ráfeszíteni Szentkuthy írásaira, de az tény, hogy a Kierkegaard nagyon jó szolgálatot tett azzal, hogy ezt a homályos, hullámzó valamit, mint ami az esztétikum, tömör, világos gondolati formában – mint az egzisztenciához tartozót ‒ megérthetővé tette számunkra. Amiben az esztétikai világszemlélet, elv (hogy ne szajkózzuk minduntalan a filozófus stádium kifejezését) az emberi világban legnyugtalanítóbban megmu -
