Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 3. szám - Novotny Tihamér: Legújabb képek (Aknay János festőművész tárlata)
62 Novotny Tihamér Legújabb képek Aknay János festőművész tárlata Kétségtelen, hogy a szentendrei közegben gyökeret eresztő Aknay János minden műve közel hatvan éve a Fentebbvaló, a Fennebbvaló társalgója. Így, festészeti szentháromságának transzcendentális témapillérei: a szakrális benyomást keltő építészeti motívumos konstruktív képek; az ikonikusan ábrázolt angyalok és transzreális emberszentek; valamint a Krisztus-korpuszok, Megváltó-parafrázisportrék, illetve az evangéliumi Jézus-történetek költői valóságán nyugszanak. Aki figyelemmel kísérte a hajdani Vajda Lajos Stúdió előtt alig néhány évvel induló, s az időközben a Nemzet Művésze kitüntetettjévé váló alkotó vezérmotívumainak alakulását, az egyszerre tapasztalhatja azok részben visszatérő jellegét, másrészt a finom elmozdulásokkal és/vagy radikális váltásokkal járó fordulatosságát, illetve végtelen kombinálódási rezdüléseit. Aknay János jelenlegi kecskeméti kiállítása legújabb építészeti motívumos, valamint angyalfejes témájú kis-, közepes és nagyméretű festményeiből nyújt egy majd ötven darabból álló válogatást. Alkotónk tekintélyes életművét, festményeinek visszatérő témait és nagy számát látva azt kérdezhetnénk magunktól, hogy vajon meddig tart az út a földtől az égig? Mindez hány lépésben, hány létrafokban, hány ecsetvonásban, hány képben s mennyi időben mérhető? Vajon hányszor és hányszor kell az embernek, a festőnek talajától elrugaszkodnia ahhoz, hogy függőleges emelkedésében, vertikális rugózásában – a mindig újra és újra átélt, megismételt élményen túl – egyszer végleg abban a megfoghatatlanban, abban a fénylő örökben ragadjon? Vajon hány és hány megfestett ház, hány és hány fehérben izzó lak és katedrális, hány és hány színpompás templom és kálvária „emlékéből” épül fel az az Egyetlen Labirintus, az az Egyetlen Emlék, amelynek eszményképe az Új Jeruzsálem felénk közelítő, aláereszkedő paradicsomi víziójából testesül a lélek állandó lakhe lyévé, otthonává, kristálypalotájává, amelyben bolyongani, s amelyben tartózkodni jó. Nem tudok jobb, mélyebb, hasznosabb magyarázatot találni a szóban forgó mennyiségi megközelítés kérdésére, mint azt, hogy a valódi művész sohasem azért fest, hogy önmagát népszerűsítse, hogy az emberek képéhségét kielégítse, hanem azért, hogy a talmit elkerülje, hogy a hamisság nélküli, tartalmas, igaz, szép és jó – vagyis a „színeváltozott” kép – élményét meglelje, megismételje, s ezáltal közvetíthetővé, tartóssá, állandóvá és örök érvényűvé tegye. ▼ Hírös Agóra Kulturális és Ifjúsági Központ, 2022. nyár
