Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 3. szám - Novotny Tihamér: Legújabb képek (Aknay János festőművész tárlata)
63 Aknay „téma-szentháromsága” már szinte a kezdeti lépéseitől számítva a transzcendencia jegyében, a szakralitás vágyképeként, annak önkéntelen nyilvánulásában él, alakul, virul és rezeg. Egyrészt „Az én Szentendrém” képeinek álmokban járó, égi fényekben fürdő és túlontúli árnyakba, emlékekbe mártózó síkintarziás, szerkezetes építménydíszletei; másrészt éteri angyal- és emberikonjai, ikonféleségei; harmadrészt „Krisztusai” és Szentjei által kering, oszcillálódik egy végtelenül gazdag, egyszerre ultramodern és ókonzervatív formavilágú, bennünket delejező szupertermészetes lelki-szellemi egésszé. Mert Aknay, amikor visszatérő égi lényekkel népesíti be városkulisszáit: az angyalos geometria hívévé szegődik. Amikor az Égi Jeruzsálem képével érvel: az isteni geometria alkalmazójaként lép fel. Amikor magyar vonatkozású szenteket, Krisztus-arcokat, korpusztöredékeket és evangéliumi történeteket fest: a Biblia értelmezőjévé válik. Amikor védő-, őrző- és festőangyalokat alkot, az égi szférák húrjain játszik. Mert „amint a mennyben, úgy a földön is” – mondják ezek az örökérvényűséget felmutatni igyekvő pillanatképek. Ugyanis a jó festő mindig és mindenkor az örökkévalóság, vagyis az örökös készenlét, az éberség nézőpontjából alkotja meg műveit. Tehát minden egyes alkotása, teremtménye lebegés: elhivatás az alászállásra és az emelkedésre. Érzékiségének egyedüli célja: egy magasabb rendű szellemi állapot elérése és kifejezése. Úgy is mondhatnánk, hogy a jó művész az örökkévalósággal érintkező lelkét keveri festékszíneibe és festékformáiba. Összetett metaforám szerint Aknay átszellemített képarchitektúrájának (Új Jeruzsálemének) absztrakt-geometrikus elemeit olyan vízszintes és függőleges, valamint ferde egyenesekkel, esetleg hajlított ívekkel határolt, kemény élek mentén meghúzott, tiszta színmezőkkel kitöltött mértani síkformákból alkotja meg, amelyek úgy állnak össze fantáziájában, mintha örökkön ennek a szentháromságos emlékezésnek a kaleidoszkópcsövébe nézne. A kaleidoszkóp szó a görög nyelvből származik. A jelentése: szép formát látni. A három szó egyenként: kalosz (καλός ) szép; eidosz ( εἴδος ) forma, alak; és szkopeó (σκοπέω ) nézni, látni. Tehát a három szimmetrikusan elhelyezett tükör egy csőbe helyezve megsokszorozza az apró csillogó, színes tárgyak képét. S a látvány a kaleidoszkóp forgatásával végtelen variációkban változtatható. Innen az átvitt értelmű jelentés: színesen kavargó változások gyors egymásutánja. Ám az alkotó ebben a végtelenített káprázatszilánkos optikai, s egyben hitvallásos festői programtérben (ha kell) csakis ember-, angyal- és Isten-léptékű, de ember-, angyal- és Jézus-ábrázolás nélküli, az eget a földdel mindig összekapcsoló, templomszerű templomokat, szentélyszerű, hallgatag házakat és csendtestű városrészleteket lát. Ugyanakkor Aknay kaleidoszkópszerűen komponált színkontrasztos építészeti kulisszáinak csak a legritkább esetben ad megkülönböztető címet. Szinte mindegyik műve Emlék névre hallgat. Emlékező és emlékkeltő festményei-
